Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Bárth Dániel: Karizma és hatalom. Vallási rajongás a történeti Bácska interetnikus és interkonfesszionális mikrovilágában

szerzetese, név szerint Rochus Szmendrovich7 „illír hitszónok” ördögűző, gyógyító és hitszónok tevékenysége áll.8 Főszereplőnk Petrus (Petar) Szmendrovich néven látta meg a napvilágot 1727-ben a Zágrábhoz közeli Turopolje/Túrmező egyik falvában, Velika Mlaka-ban. A nemesi származású Szmendrovich-család sarja a szerényen jövedelmező papi pályát választotta. Zágrábban, a püspöki szemináriumban végezte tanulmányait, majd 1753-ban pappá szentelték.9 Ezt követően szlavóniai plébániákra került előbb káplánként, majd 1756-tól a Pozsega (Pozega) melletti Sesvete plébánosa lett.10 11 A vizitációk alapján jó munkabírású, fiatal plébános" 35 évesen váratlanul úgy gondolta, hogy a világi egyházi karriert félretéve szerzetesrendbe áll. A pozsegai jezsuiták és ferencesek között kissé vacillálva végül utóbbiak mellett döntött: egy év noviciátus után 1763-ban Szent Ferenc rendjének sarengrád-i kolostorában a rend befogadta teljes jogú tagjai közé.12 Ekkor választotta a Rochus (Rókus, Rok) rendi nevet magának. Szlavóniai rendházak érintésével, utoljára Nasice-ből került a Duna túlsó oldalára, Zomborba 1766-ban, ahol három éven keresztül, elsősorban a város katolikus délszláv hívei körében tevékenykedett.13 Az alább részletezett botrány után eltávolították a kalocsai főegyházmegye területéről és visszaküldték a zágrábi egyházmegyékben található konventekbe. Néhány évig maradt csak Diakováron (Dakovo).14 Innen Rómába zarándokolt, majd hazatérve szülőfalujában telepedett le. 1774-ben hosszas levélben kérte a zágrábi püspöki szentszéket: engedjék meg neki, hogy Turopolje vidékén gyermekek tanításával és felnőttek katekézisével foglalatoskodjon.15 Elöljárói visszaparancsolták a rendjének valamelyik kolostorába, de ő valószínűleg nem engedelmeskedett nekik. A rendtörténeti nyilvántartások szerint 1782-ben hunyt el a Cakovec melletti Drávaszentmihályon (Mihovljan), holttestét a Csáktornyái ferences templom kriptájában helyezték örök nyugalomra.16

Mi emeli ki a névtelenségből ezt a horvát ferencest, aki rend- és sorstársak százaival együtt osztozott a XVIII. századi szerzetesség látszólag egyhangú és küzdelmes életében? A biográfia szilánkjainak (korántsem egyszerű) kinyomozására irányuló érdeklődésünket az a gazdag dokumentáció váltotta ki, amely Szmendrovich

7 A családnevek írásmódjában a forrásokban legtöbbször szereplő alakot használom. A keresztnevek esetében itt és a későbbiekben is következetesen a latin alakot tartottam meg.

8 A történet részleteiről többször adtam hírt az elmúlt évtizedben: BÁRTH Dániel 2005., 2008., 2009., 2013., 2014. Jelen tanulmány alapszövege eredetileg horvát nyelven jelent meg: BÁRTH Dániel 2016/a. Az események bőségesebb és részletezőbb forráshivatkozása és kontextusának szakirodalmi apparátusa a témában nemrégiben megjelent könyvemben férhető hozzá: BÁRTH Dániel 2016/b.

9 Nadbiskupijski Archiv u Zagrebu (a továbbiakban: NAZ) B. 111. 9. b. Liber ordinatorum (1752-1830). 11-13.

10 Vö. BUTURAC, Josip 1977. 183.

11 NAZ B. I. Kanonske Vizitacije 30/11. (1757) 369-381.; 31/111. (1761) 192-199.

12 A ferences rend korabeli horvátországi és bácskai tevékenységéről szóló gazdag irodalomból lásd például: HOSKO, Franjo Emanuel 2001.

13 A rendi vizitációkban feljegyezték róla, hogy a horvát és latin nyelven kívül, kevésbé jól ugyan, de németül és szlovákul is beszélt.

14 Magyar Ferences Levéltár (Budapest) (a továbbiakban: MFL), Kapisztrán provincia iratai, Tabulae... 1771-1773.

15 NAZ B. II. Officium dioecesanum, Prothocollum 7. (1773-1774) 408.; Acta Officii Dioecesani (Series Centralis) Fase. XI. Anno 1774.

16 MFL Syllabus Religiosorum Provinciae Bosnae quondam Argentínáé... 1784.

50