Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Bárth Dániel: Karizma és hatalom. Vallási rajongás a történeti Bácska interetnikus és interkonfesszionális mikrovilágában
említett zombori működésének idején keletkezett. Ennek magvát egy nagyjából félszáz oldalas, döntően latin nyelvű iratcsomó képezi, amely a Kalocsai Érseki Levéltárban őrződött meg a ferencesekkel kapcsolatos akták között.17 Az elsősorban az ördögűzés „helytelen” módja miatt indított vizsgálat forrásanyagából jelentőségében kiemelkednek magának a főszereplő ferencesnek az apró betűkkel irt, bőbeszédű levelei, amelyeken keresztül Szmendrovich indítékaira, szándékaira és érvelésére egyaránt bőséges adattömeg áll az elemzés rendelkezésére. Nem kevésbé fontosak a helyi, döntő többségében római katolikus bunyevác lakosok levelei és tanúvallomásai, amelyek nem csak a ferences tevékenységének pozitívumait emelik ki, hanem a „népi igények” beszédes megnyilvánulásait is jelentik egyben. Korábbi állomáshelyein végzett sikeres pasztorációs gyakorlata, és ennek részeként alkalmazott gyógyító-ördögűző tevékenysége révén a zombori hívek elég gyorsan rátaláltak 1766 késő őszén az újonnan érkezett páterre. Először egy Anna nevű helyi asszonyt vittek el hozzá, aki környezete szerint démoni megszállottságban szenvedett. A próba-exorcizmus során tapasztalt jelek Rochus atyát is gyorsan meggyőzték a nő valódi megszállottságáról. Két hétig tartó viadalba kezdett a nőben lakozó gonosszal szemben, amelynek során nem csak a hivatalos és hatályos szertartáskönyv (Rituale Romano-Colocense, 1738) liturgikus előírásait és imádságait használta, hanem több alternatív kézikönyvet és azok változatos, fél- (illetve időnként nem-) hivatalos eszköztárát is bevetette. Küzdelme és törekvése végül sikerrel járt: a nő megszabadult az őt megszállva tartó, „Hassan” nevű démonjától, szindrómái elmúltak, vallásos élete rendeződött.18 A zombori ferences templomban végzett, időnként szükségszerűen zajos szertartás sokakat odavonzott. A bámészkodók között nem katolikusok, ortodox szerbek és lutheránusok is megjelentek.19 Előbbiek körében híre ment, hogy itt a római katolikus egyház hatékony kegyelmi viszonyainak, leegyszerűsítve egy imádsággal sikeresen gyógyító „erős” papnak a jelenlétével számolhatnak. A tél során odajáruló, több tucatnyi ortodox állítólagos „megszállott” közül nem keveset, összesen tizenkilencet maga a ferences is „valódinak” ítélt. Ezt követően csoportosan végezte a szertartást, amely még több katolikus és más vallású bámészkodót terelt össze a ferences templomba. A tömeg miatt összetört padokból állványzatot építtetett, amelyre gyertyával kezükben felállította a megszállottakat. Megbízható szemtanú látta, amint a tömeg a „távozz el Sátán, távozz el tisztátalan lélek, Krisztus szenvedése semmisítsen meg, Krisztus vére zúzzon össze” kezdetű és hasonló szövegeket skandálta „illír” (horvát, bunyevác) nyelven. Az állványzatot egyesek egyenesen színpadnak nézték, és úgy interpretálták felfelé írott tudósításaikban.20 17 Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár I. Kalocsai Érseki Levéltár (a továbbiakban: KÉL) Egyházkormányzati iratok (La.) Ordines religiosi, Ferencesek, Zombor 1761-1787. 18 Részletesebben lásd: BÁRTH Dániel 2008. 19 Zombor XV111. század közepi lakosságára nemzetiségi és vallási tekintetben egyaránt nagyfokú keveredés volt jellemző. - MUHI János 1944. Legnagyobb számban katolikus délszlávok egy csoportja lakott a városban, akiket a korabeli hivatalos szóhasználatban „illírek”-ként emlegettek. Mellettük zömében katolikus, kis részben evangélikus magyarok és németek, illetve görögkeleti szerbek éltek itt. Utóbbiak a történet idején 12 pópával és két templommal rendelkeztek. - KÉL 1. e. Kötetek. Prothocollum Canonicae Visitationis Districtus Superioris Bacsiensis a. 1767. 215-246. 20 KÉL 1. a. Ordines religiosi. Ferencesek, Zombor (1767. április 8.) 51
