Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Andrásfalvy Bertalan: A hagyományos ártéri haszonvételek összhangja
A másik magatartás is mélyen emberi. Az ember mindenkor igyekszik lehetőleg kevés munkával, fáradsággal minél több eredményt elérni és bizonyos javakból a saját szükséglete feletti mennyiséget is megszerezni, azokat arra elcserélni, amit maga előállítani nem tud vagy pénzzé téve azt, ezzel a pénzzel megszerezni. Ezek a megszerezni kívánt javak nem biztos, hogy életszükségletét is jelentik, hanem kényelmét vagy mások feletti hatalom megszerzését szolgálják. Röviden ma: nagymennyiségű, eladható, így meggazdagodását és hatalmát biztosító árutermelésre való törekvés, ami összeegyeztethetetlen az adott közösség tagjainak egyenlő jogával, a demokráciával. Ez a magatartás a profit-orientált, ésszerű, racionális, modem gazdálkodás. Annak idején jobbágyaik által minden szükségessel ellátott földesurak szerettek volna olyan rangjukhoz méltó fegyverekhez, ékszerekhez, ruhákhoz, luxuscikkekhez és egyáltalán pénzhez, vagyonhoz jutni, melyeket alattvalóik nem tudtak nekik előállítani. Hiába kaptak minden terményből, gyümölcsből, állatból tizedet, azt nem tudták, (nem is akartak evvel bíbelődni,) pénzzé tenni és ezen a pénzen távoli országokban megvásárolni azt, amit áhítottak. A magyar történelemben először a saját lábán Nyugat-Európáig is kihajtható marha volt az az ám, melynek árából meg akartak gazdagodni. Ehhez azonban sok marha kellett, melyet a tizedből nem kaphattak meg. Erőszakkal, egymás ellen is hadat viselve legelővé változtatták a hatalmuk alá tartozó kis falvak sokoldalúan kihasznált, gazdag határát, magát a települést is sokszor elpusztítva. Ez II. András, a feudális anarchia korszaka, amikor pusztává változik az élet-gazdag Alföld. A pusztásodásnak két jelentése is van. Pusztásodáson értjük az említett folyamatot, hogy egy gazdag, sokoldalúan használható, változatos táj fátlan, puszta legelővé alakul. Másik értelme: a kis faluk megsemmisülnek és sok kis falu egykori határa beolvad egy-egy nagyobb mezőváros határába. Debrecen több, mint 30 falu határára terjedt ki. A XIII. században alakul ki a rendi nemzet, mellyel egy szűk, nagyhatalmú földbirtokos nemes, kisajátítja magának a nemzet fogalmát, melyből kizárja a magyarság többségét alkotó, 90 %-át is meghaladó jobbágyságot. Ezek ellen lépett fel IV. Béla király, ezért nem támogatták őt a tatárok ellen és ezért vesztettünk Muhinál. Ekkor vált az Alföld pusztává, sztyeppévé, és e pusztulás természetesen sok ártéri falu sorsát és gazdálkodását is megsemmisítette. (Tehát nem a tatár és a török tette pusztává az Alföldet!)7 A második nagy árutermelésre ösztönző lehetőség a nagybirtokosok számára a marhaexport mellett a török kiűzése után az igen keresett magyar gabona, főként a búza és a magyar erdők fája, a fákból nyerhető igen értékes és kis helyet elfoglaló hamuzsír. A gabonaexport biztosítása érdekében indul meg a folyók hajózhatóvá tételét szolgáló vízrendezés. Az ármentesítéssel pedig, ha az uraság megszabadítja a folyók mellékét az elöntéstől, akkor ezt a területet kisajátítva, azon kialakíthatja a maga majorsági, allodiális gazdaságát, melynek egész termése az övé lehet, nem csak a jobbágyoktól kapott tized. Az erdőkkel is ez a helyzet. Ha az ármentes részen van, megszerzi és kiirtja, és a helyén megtermelt gabona egésze lesz az övé. A kivágott fákból nyert, különösen Nyugat Európában igencsak jól megfizetett hamuzsír árával is meggazdagodhatott. Mivel a jobbágyföldet nem vehette el magának, kényszerült erre a lépésre, mely eleinte nagy ellenállásba ütközött. 7 HOFER Tamás 2009. 51-61. 93
