Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Andrásfalvy Bertalan: A hagyományos ártéri haszonvételek összhangja
Mária Terézia 1767-es úrbéri rendezése törvényesítette a földesúmak ajobbágyokhasználta közös erdők és árterületek kisajátítását. Ezzel a XVIII. század közepén az összes szántóföldek mintegy 5%-át kitevő majorsági kezelésben lévő föld a század végére több megyében is 3CM0 % fölé emelkedett, miközben az erdők 90%-a, a rétek, árterületek mintegy 50-60%-ban kerültek majorsági kezelésbe.8 Ekkor pusztult el végleg a magyar ártéri gazdálkodás, melyre még, Volga menti őshazánkat leíró Ibn Fadián, arab földrajztudós is felfigyelt a VIII. században. Nem kétséges, a ma zsákutcába került magyar vízrendezés felülvizsgálata után, ha lehetővé tesszük azt, hogy a környező hegyekben lehullott csapadék nagy részét újra itthon tartjuk a szárazság enyhítésére, ezzel az ártéri gazdálkodással a ma víztől megmentett felületeken újra „vizes gazdálkodásba” fogunk, a várható haszon akár többszörösét is megnyerhetjük. Ma a lerövidített és magas gátak közé szorított Tiszában évenként több ezer tonna, a műtrágya értékét megközelítő hordalékot kergetünk a Fekete-tengerbe, ami évszázadokon keresztül az ártéri gazdálkodás segítségével itt az Alföldön szétterült. Az árvizek szabályozott kivezetésének elmaradásával megszűnt a halak szaporodására biztosított igen kedvező környezet. A XX. század végén a Tiszából évenként kifogott hal mennyisége a vízrendezések befejezése előtti időben évenként kifogottnak alig 1 %-át tette ki. Azóta tovább romlottak a halak szaporodásának feltételei. A folyó menti belvizek évenként több ezer hektár vetést borítanak be, ezek vizét csak szivattyúk seregével tudjuk beemelni a nem egy esetben az egykori vízmentes szintek felett méterekkel vezetett, megduzzadt Tiszába. Mivel a gátak közti hullámtér is minden áradással feltöltődik néhány milliméterrel, idővel a változatlanul ugyanabban a mennyiségben lefolyó árvíz már nem fér el a gátak között, azért azokat magasítanunk kell. (A gátakat megépítésük óta már több ízben is emelnünk kellett!) A vízrendezések igazolhatóan a nagybirtokosok érdekét szolgálták, mert ezzel vált lehetővé a majorsági kezelésbe vett területek kiterjesztése és azon a nagytömegű áru termelése, valamint a megtermelt gabona kiszállítása az így kialakított hajózó utakon. A gabona-árutermelő nagyüzem sokkal kevesebb embernek biztosít megélhetést, mint az egykori ártér sokoldalú kihasználásában részt vevők száma volt, ezzel hozzájárult az ország nincstelenjei és kivándorlásra kényszerítettei számának növekedéséhez. A nagyüzem terményeinek beltartalmi értéke pedig napról-napra fogy, és fogy a falusi nincstelen, földnélküli és munkanélküli, elöregedett társadalom lélekszáma is.9 A Kárpát-medence sajátos időjárási, hidrológiai, talajtani lehetőségei és ezek felhasználására kialakult, napjainkra elhalványult, termelési kultúra hagyományainak felelevenítése hazánkat egyedülálló minőségű gyümölcs, zöldség, hal és mindenféle hús előállítására teheti alkalmassá, népét pedig gyarapodóvá és gazdaggá. Ehhez ma is az egész magyar társadalom ennek megfelelő etikájára, összefogására és áldozatkész együttműködésére van szükségünk. 8 BARTA János, ifj. 1996. 9 ANDRÁSFALVY Bertalan 2014. 94
