Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
"Egy-két szilánk az én összetört életemből" - Bajai portrék - tiszttársaim
Hosszúra nyúlt pályámon sok főispán munkásságát közelről figyelhettem. Egyszer, csak úgy, próbaképpen, osztályoztam őket. Akinél megállapíthattam a jó szándékot, az ügyszeretetei, ha az különösebb képességgel nem is párosult, az illetőt már előnyösen osztályoztam. 5-öst csak annak adtam, aki köztudomásúlag „lecsúszott”, valamely gyarlósága miatt szomorú véget ért. Az átlageredmény a 3-ast még így is jól túlhaladta. Amikor összeállításomat a tamáskodó Keresztes-Fischemek [Ferenc] - írásban bemutattam, az eredményen maga is elszömyülködött. Egyik kisváros polgármestere keseredetten mesélte: a megüresedett főszámvivői állásra 2 pályázat érkezett. Amikor a pályázat eredményét jelentette, előadta, hogy a pályázókat jól ismeri. Megmondotta, hogy A-t miért tartja teljesen alkalmatlannak, mint megfelelőt, B-nek sürgős kinevezését kérte. A főispán a sürgősséget honorálta, s minden magyarázat nélkül A-t kinevezte. Kár arra szót vesztegetni, hogy kis közigazgatásban mennyire bénító az, ha a vezető tisztviselők közül csak egy is alkalmatlan: hosszú időn át érezteti káros hatását (Kalocsa). Az alkalmazásoknál azt még csak vizsgálják, hogy a kinevezendőnek meg van-e legalább a papíros-képesítése, de az iránt ritkán kutattak, hogy az illetőnek milyen a lelki berendezkedése? Holott minél több valakinél a tudás, annál nagyobb a veszély, ha ismereteivel nincs arányban a jelleme. Szülővárosomban is volt egy főtisztviselő, aki állásából csak nehezen volt kiemelhető, mert boszorkányos ügyességgel tudta leplezni napvilágot nem tűrő ténykedéseit. Kell-e arról bővebben szólni, hogy az ilyen közalkalmazott nemcsak közvetlenül csinál sok kárt, hanem talán még többet azzal, hogy fertőzi egész környezetét. Egy megyei főtisztviselőt kellemes modora, szellemes társalgása miatt nagyon kedveltek: a tudása is szép volt. De hangoztatott s a lehetőségig be is tartott elve volt: a tisztviselői fizetésért nem lehet elég keveset dolgozni. Csoda-e, ha minden újonc, aki melléje került, hamarosan méltónak bizonyult mesteréhez munkateljesítését illetőleg? Jómagam nem győzök hálát adni a Gondviselésnek, hogy kiváló mesterek kezébe adott. Úgy érzem, részemről kötelességszerű, s gondolom, még mindig közérdekű is, ha igazolását adom, hogy mit jelenthet a jó példa, mi az a többlet, amit az egyetemen elsajátítani nem lehet, de aminek elsajátítása szükséges ahhoz, hogy a tisztviselő az átlag fölé lendülve, munkakörében alkotó, előrevivő erő legyen. Szabadka, a „nagy parasztváros” zeneiskolájának élére Lányi Ernő az én időmben került. Nemcsak a muzsikálásban meg a zeneszerzésben volt mester, hanem az agitálásban is. Addig-addig mesterkedett, amíg a különösebb kulturális érzékkel nem dicsekvő polgármester is ráállt: szerveztessék meg az állandó városi (hivatásos) zenekar. Ezzel a zenei élet terén Szabadka hamarosan a vezető vidéki városok sorába került. Én lévén a közművelődési tanácsnok, az én feladatom volt a közgyűlési határozat tervezetének elkészítése. Javaslatomhoz a polgármester teljes egészében hozzájárult, csak azt kívánta, hogy a közgyűlésen csupán a határozati részt olvassam fel, a szóbeli megokolást hagyjam rá. Úgy is történt, de a polgármester még csak nem is érintette, hogy a létesítendő városi zenekar lesz majd a törzse a filharmonikus zenekarnak, ez fog a színházban játszani, a város Palicsfürdőjén a szórakoztató zenét ellátni stb. (ezek voltak az írásos megokolásban), hanem a jórészt gazdálkodó és katholikus városatyáknak a következőket mondta: Önöknek egyik szép vonása, hogy tisztelik és ápolják a hagyományokat. Az ősök szép kegyúri 249 I
