Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): A város keresi múltját. Borbiró (Vojnics) Ferenc, Baja város polgármestere. Emlékezések, dokumentumok - Bajai dolgozatok 15. (Baja, 2007)
Levelezés. 1929-1962
Ha az én munkatársaim 3 heti gyakorlat után ilyen gyorsasággal oldották volna meg a feladatot, nagyon pöröltem volna. Most nem pöröltem, nem én voltam a „transport-felelős”. Hagyján az idő, ha nekik nem volt fontos a gyorsaság, nekünk bizonnyal nem volt. De a vagyonrongálás! Mire új helyükre kerültek - már amelyiknek hely jutott -, a bútorok legalább 60%-ot vesztettek értékükből. Gondolom, ezzel a nemzeti vagyon is csökkent. Úgy látszik ez se volt fontos. A társaság nem mutatta a félelmetest - legalább külszínre -, nem látszott „aggályos” elemnek. Inkább ijesztőnek. A legtöbbünk beillett múmiának, csak a tekercselésünk hiányzott. Fegyvert fogható tán volt köztünk 5%, annak is jó része csak öreg „népfelkelő”. Ha avatatlan látta volna a mi vonatunkat: kórházvonatnak látta volna. A házba, ahova kerültünk, 6-an vagyunk „férfiak”. Egy kb. 24 éves, magával tehetetlen, idegsorvadásos fiú, egy 44 éves embör, egy 57, 67, 73, 76 éves veterán. A hölgyek koráról nem illik szólnom; csak gondolom, hogy - a 24 éves fiú miatt - a mi átlagunk aligha van felül a nőkén. Ebből kitetszik, hogy a közismert megokolása a kitelepítésnek csak eltakarása az igazinak. Név szerint nem tudom már megnevezni azt a sarkutazót, aki kiváló sikereinek titkát azzal magyarázta, hogy ő északon nem akart európai módra élni, hanem teljesen átvette az eszkimók századokon keresztül kialakult, s így lehetséges életmódját. Azt hiszem a fő kérdés számunkra is az; fel tudunk-e teljesen hagyni a városi életmóddal, s hozzá tudunk-e egészen simulni a faluéhoz. Hát biz’ ez nem könnyű, de az egyetlen lehetséges megoldás. Sokat vitáztak az egyetemen: mi a falu, s mi a város? Általában azt találták a helyes meghatározásnak: a falu a mezőgazdasági népesség települése, a város az ipari, kereskedelmi lakosságé, meg az értelmiségé. Talán így is van. Most úgy látom, hogy a falu: nagy trágyadombok körül sok-sok trágya és ürülék, házakkal szegve, s némelyikben emberek laknak. Itt könnyű népszámlálást csinálni, de légyszámlálást lehetetlen. Telkenkint meghaladja a milliót. És - nesze neked higiénikus - az emberek egészségesek, vasgyúrók! Nem igaz, hogy a kutya falun házőrző. Házőrzésre nincs is szükség, a kiskapu éjjelre sincs bezárva. De a kutyát este eleresztik, s az szorgalmasan körüljárja az épületeket és elvégzi a ... sintér szerepét. Ámyékszék van: de csak a „gyerekek” számára, azok is csak rossz időben használják. Ez igaz, a méretekből is megállapíthatóan. Most persze hamar megtelt. Jellemző, hogy az egész faluban nem akad pöcegödör-tisztító, még a cigány sem. Ma délutáni programunk a gödör „evakuálása”. Ketten csináljuk: én - meg egy ezredes. Amiből viszont kitetszik, hogy mi még nem simultunk kellően az eszkimók életéhez. 2 szobában, egy „elő”-szobában - ahonnan a nagyszobát télen fűtik — sa „csukott” folyosón 12-en vagyunk, 4-5 család. Hát ez még szép nyári nap sem mondható kényelmesnek, de mi lesz itt esős őszön, fagyos télen?! Csak egyik szobában van az „előszobából” fütő banyakemence. Ha még jobban összeszorulunk, még több lesz a súrlódási felület. Pokoli lesz itt az élet, és csak ezen a réven meleg. A háziak 70 holdas gazdák: ötödmagukkal egy kis udvari szobában vannak, s egy pici konyhában. A 70 éves öreg „gazdáné” egy kamrában a földön alszik. A mi szobánk 44
