Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Beck Károly költő
ősökhöz hasonlóan válaszottak gazdálkodói vagy katonai pályát. (János okleveles gazda, Bálint Kossuth-díjas kisállattenyésztő, László városi főkertész, Imre főagronómus, Pál katonatiszt lett.) Flóra lánya a pedagógus pályát választotta. Ötévi segédtanári működése után 1897-ben rendes tanárrá nevezték ki. Ezután az is megfordult a fejében, hogy szülei elhagyatottsága miatt Csáktornyára megy. Alláscserére gondolt, amit levelezéséből tudunk, de ez nem sikerült. Tanári tevékenységét 21 évig becsülettel ellátta. A tanítóképző igazgatójává 1913-ban nevezik ki. Rövid igazgatósága alatt tiszteletet és szeretetet vívott ki magának. Egyik téli falulátogatásán megfázott, de beteg tüdővel is tovább végezte teendőit. Mire családja és az orvosok pihenésre késztették, már késő volt. Hozzátartozói leggondosabb, szerető ápolása ellenére, a kérlelhetetlen halál elragadta szerettei köréből. Tüdővészben 1916. június 15-én este 10 órakor halt meg 49 éves korában a tanítóképző intézetben lévő lakásán. Érdemei elsősorban etnográfiai téren nagyok. Ezt a néprajz szakemberei értékelték. Szétválasztani etnográfusi és pedagógiai tevékenységét nem lehet, mert az összefonódott. Tanári munkája mellett megmaradt idejét a néprajzkutatásnak szentelte. Milyen ember volt? Született pedagógus, halk szavú, telve emberszeretettel. Szerette tanítványait és katedráját, lelkesedett a népért. Nagy tárgyismerettel rendelkezett, szépen beszélte a magyar nyelvet. Korát megelőző szociális beállítottsága és humorérzéke közkedveltté tette. Azt is megérezhették ismerői, hogy nem hangoztat szólamokat, amit hirdetett, azt hitte is. Beoltotta a néprajzi ismereteket tanítványaiba, hogy eredményes működésükhöz megismerhessék környezetüket, és szeressék a népet. Bekapcsolta őket a népélet kutatásába, a gyűjtésbe is. A tanítójelölteket és a kibocsájtott tanítókat kutatóútjai során állomáshelyükön meglátogatta. Megfigyelte életüket, tevékenységüket. Lánya így jellemzi: „Tanítványainak mindig szerető szívű, megértő tanára, atyai jóakarója volt.” Nemcsak tanári és igazgatói minőségében találkozott a tanítójelöltekkel, hanem mint az internátus, az önképzőkör vezetője, az ifjúsági könyvtár őre, az iskolai múzeum gyarapítója, a kirándulások, a színielőadások szervezője (magyar darabok betanításán kívül németből is fordított színdarabokat színjátszói részére). Tanfolyamokon is részt vett Magyarországon és Jénában, hogy nagyobb tájékozottságra tegyen szert. Sokoldalú pedagógiai-közművelődési tevékenységében nagy szerepet játszott az úgynevezett parasztlíceumok, parasztgimnáziumok szervezése. A bajaszentistváni és a sükösdi falugimnázium az első volt az országban, s az első világháborúig működtek. Kezelte a tanári könyvtárat, de tankönyveket is írt, lektorált és 35
