Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Szojka Emese: A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye
térképből, néhány könyvből, feljegyzésekből és 12 db „különböző néprajzi felvételből” állott.40 A néprajzi kollekció vegyes, több egymáshoz kevéssé kapcsolódó tárgyféleségből tevődik össze. Rendszerbe állításukhoz ismerni kellene a meg nem valósulhatott kutatói szándékot is, hiszen Bellosicsot viszonylag korai halála megakadályozta abban, hogy tudásának, ismereteinek teljességét az utókorra hagyja. Az anyag nagyobbik részének jellemzése azonban a nyitva hagyott kérdésekkel együtt is megtehető, követve a tudós tanár életútját és néprajzi vonatkozású munkásságát. Bellosics néprajzi kutatásait szülőhelyén, a Zala megyei horvátok körében kezdte el. Valószínű, hogy ekkor, az 1880-as években gyűjtötte az e vidékről származó tárgyakat. 1887-ben a muraközi Csáktornyán fejezte be a tanítóképzőt, és itt szerezte meg a tanítói oklevelet is.41 Leánya, Báldy Flóra írja, hogy: „Már tanulóéveiben, a vakációs hetekben minden szabad idejét a zalai, egyszerű, tanyai nép körében töltötte.”42 Innen és a környező falvakból valók gyűjteményének esztergályozott fa sótartói, egy gyufatartó, melynek érdekessége, hogy a körülményesen nyíló borotvatokok szerkezetével készült, két kukoricamorzsoló, egy szép, spanyolozott nyelű bicska, egy szövött tarisznya, valamint egy ólomberakásos — az égitestek képét formázó — nyelű kés a hozzátartozó villával. Az utóbbi két tárgyról feljegyezte a gyűjtő, hogy „Légrádon készült kisiparos munka, cca. százhúsz esztendős, 30—40 éve halt ki az utolsó késes.”43 1892-ben a bajai tanítóképzőben kapott állást Bellosics Bálint.44 A szülőföldtől való elszakadás, mint ahogyan az 1890-es években megjelent publikációi mutatják, nem ment könnyen. A diákévek alatt gyűjtött vend néprajzi anyag jó részét ebben az évtizedben közölte.45 Erről a vidékről egy villaágszoktató került a gyűjteménybe.46 Bajai tanárkodásának első éveiben felfigyelt új környezetének néprajzi lehetőségeire: „Az országnak néprajzi tekintetben egyik legérdekesebb, legtarkább vidéke Baja vidéke. . .”.44 Kezdeti benyomásait aprólékos, de egyre szélesedő helyismereti és néprajzi gyűjtéssel mélyítette el. A városra, majd az egész megyére vonatkozó kutatásai 1894-től jelennek meg írásaiban.48 Tudjuk, hogy a néprajz iránti érdeklődése széles körű volt, a folklór és az anyagi kultúra, egyáltalán az egész népélet foglalkoztatta. Az adatgyűjtésben diákjait is segítségül hívta,49 és nagyon valószínű, hogy tágygyűjtéseket is végeztetett velük, hiszen a tanítóképzőnek volt saját kis múzeuma. A kortársi visszaemlékezés szerint: „A szorosan vett szaktárgyaira és óráira kiszabott feladatokon kívül, mint az önképzőkör vezetője, az ifjúsági és tanári könyvtárak őre, az intézeti múzeum gyarapítója. . .”.50 Azonban ,,. . .nemcsak tanítványain keresztül gyűjtötte adatait, maga is fáradhatatlanul járta a vidéket. . .”,51 zömmel az akkori Bács-Bodrog vármegye területét, de megfordult másutt is, így Mohácson és környékén 1901-ben. A dátumot pontosan megjelölte azokon a fényképeken, melyeket ezen a gyűjtőútján szerzett meg.52 Gyűjteményében a mohácsi busóálarc, kolomp és buzogány ennek az útnak az eredményei lehettek, és talán néhány további, Baranya megyei tárgy is, mint 57
