Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Szojka Emese: A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye
a Szigetvárról való tűzcsiholóacélok, egy fogazott élű sarló és egy faragókés, mely ,,bizsók, kanász, juhász szerszám”.53 Bellosics néprajzi kutatásának irányát befolyásolták azok a szakmai kapcsolatok is, melyeket munkája során kiépített. Elsősorban Bátky Zsigmonddal való barátságát kell megemlíteni. Nemrég közzétett levelezésük derített fényt arra, hogy Bátky 1905-ben hozzá írott, problémafelvető levele irányította Bellosics figyelmét a sokac guzsalyok tanulmányozására.51 Erről a témáról megjelent dolgozatában láthatók a fejes guzsalyok különböző variánsai, melyekből négy darab került a múzeumnak átadott gyűjteménybe.55 Szorosan kapcsolódik a guzsalyokhoz egy áspának megjelölt fonal - gombolyító és egy kézi eszterga, mellyel egyebek között a fonás eszközeit munkálták meg.56 A tárgyak a sokacok lakta Hercegszántóról és Szondról (Sonta, Sond, Jugoszlávia) valók, gyűjtésük időpontja feltehetően az 1905 és 1907 közötti évekre tehető. Ehhez a csoporthoz tartoznak még a Bóregről (Backi Breg, Jugoszlávia) származó sokac guzsalytűk, melyek csontból, szaruból és ólomból készültek, valamint egy ólomgyűrű az öntőformával együtt.57 Ez a sokac anyag tartható a gyűjtemény legjobban összeválogatott csoportjának, egymáshoz jól kapcsolódó tárgyegyüttesének. Hogy Bellosics ebben az időszakban járt az említett sokac falvakban, az bizonyos, mert a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve beszámol erről a gyűjtőútról : „Béregen és Hercegszántón a kiküldöttek mellé csatlakozott Bellosics Bálint, bajai tanítóképző intézeti tanár, neves ethnográfusunk is, kinek szakszerű útmutatásai hasznos irányító hatást gyakoroltak a gyűjtők munkásságára.”58 Ez valóban így volt. A Társulat gyűjtőtevékenysége akkor lendült fel igazán, amikor Bellosics tagtársainak sorába lépett, 1905-ben.59 Az ő hathatós, elméletben és gyakorlatban egyaránt járatos szakmai segítségével vált tervszerűvé a szervezet gyűjtőmunkája. Ennek jó alapját a hamarosan megjelent „Útmutató” adta, melynek elkészítésével a Társulat bízta meg őt: „A néprajzi gyűjtésünk sikere érdekében vettük célba azt, hogy Bellosics Bálint neves ethnográfusunk „Néprajzi Útmutató” címen felkérésünk folytán e célra összeállított művet a közönség jobb tájékoztatása céljából sajtó alá adjuk. . .”60 Bellosics hatására váltak néhány éven át rendszeressé a tagok körében a Társulat Néprajzi Tárát gyarapító gyűjtőutak, melyek vezérlő elve a módszeres, egy-egy nemzetiség körében végzett kutatás volt. így kerültek előbb sorra a sokac,61 majd a szerb falvak: „Ez indítványt a közgyűlés teljesen magáévá tette, a foganatosítás végett a választmánynak kiadja, annál is inkább, mivel munkatervébe már föl is vette a társulat a szerbség tanulmányozását.”6- A Múzeumnak átadott kollekcióba a szerbektől mindössze egy guzsaly a hozzá való orsóval és egy furulya került, ezek is a szomszédos Torontál vármegyei Sevkerinből (Sefkerin, Jugoszlávia) származtak.63 A gyűjtemény legtöbb darabja között nincsen kapcsolat, ezek különböző gyűjtőutak során megszerzett tárgyak. Egy részük azonban mégis egységgé állt össze a kutató ismeretanyagában, mint ahogyan ezt Tárgyi néprajzi adalékok című tanulmányából megtudhatjuk. Az ebben fellelhető ábrák alapján azonosíthatók azok 58
