Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Buda bevételétől az ország felszabadulásáig
ség nem mutatkozott, unaloműzésképpen beszáguldozták a vidéket.301 így kerültek Kalocsa alá. Az 1687-es év újabb sikereket hozott a császári seregeknek. Miután Siklósnál hatalmas győzelmet ai’attak a törökön, Bajánál egyik részük átkelt a Dunán s Apatinig vonult le, tehát éppen területünkön haladt keresztül. A katonákat iszonyú pusztítás képe fogadta. Az egész hosszú úton nem találtak élő fát. Ellenben a fű és a tömött, összefüggő bozót oly magasra nőtt, hogy a lovasság kényszerült rajta utat törni és taposni a gyaloghad számára. A messzeterjedő síkságon néma csönd uralkodott. Egész napi járóföldön alig lehetett találni e hatalmas térségen emberi hajlékot vagy emberi tevékenység nyomát, legfeljebb itt-ott tűnt fel valami pásztor nádkunyhója.302 Ahol egykor sűrűén állottak a népes falvak, ott most elpusztult templomok romjai (Pető, Bátmonostor) tünedeztek fel elszórva az úttalan tágas láthatáron. De a nép, mely azokat építette, és a helység eltűnt. Nyomukat betakarta a dunai áradás, a szél, a futóhomok és helyüket benőtte a fű. A természet elvadulását a Duna-Tisza közén az évről-évre kiáradó folyók is siettették. Az árterületek nádtermő állóvizekké, feneketlen lápos mocsarakká változtak, melyek között életveszélyes volt a közlekedés. Csak azoknak jelentett oltalmat, akik gyerekkoruk óta ismerték a járható utakat. Ezen, a számára ismeretlen területen, kellett átvergődnie a császári csapatoknak. Sándor Pál erdélyi követ járt ezidőben a töröknél Dunántúlon. 1687. augusztus 31-én ezeket jegyezte fel naplójába: „Hír ilyen jőve, hogy a Német Bajánál költözött volna által, a hidat maga után elhányatá, és a Lotaringus Eger alá, Hayzler pedig Tömösvár alá szándékoznának.”303 Szeptember 14-én kelt levelében pedig urának, az erdélyi fejedelemnek részletesen leírja a siklósi csatát, majd jelenti, hogy augusztus 31-én a német hadak egy része Bácskában táborozik. A Bácskában lévők „az szegénység gabonáját csépelik, vesztegetik.”30'* Másnap, szeptember 15-én, jelentik Sárodi János és követtársai az erdélyi fejedelemnek valahonnan a Pétervárad körüli török táborból, hogy a siklósi csatát a törökök elvesztették. Továbbá azt írják: „az német is a Dunán Bajától által jött az Bácskaságra, az török is tizenegyed napja, hogy Péterváradgyáról azon Bácskaságra által költözött; immáron mit csinálnak, megválik.” A levél lepecsételése előtt még a legfrissebb szállongó híreket is hozzáírják. Azt hallották, hogy Zomborban, mely Bács és Baja között vagyon, a német tábor egy részét megverte a török. A többi Bajánál van, azokkal is meglett eddig a harcuk.305 Az ide-oda hullámzó csatározásokkal egyidőben Szegeden, Baján, Szabadkán és Titelen szerveztek helyőrséget a császáriak. Baja várának parancsnokságát Czobor Ádám, mint bajai földesúr magának kéri, de az udvari haditanács elutasította azt, mert nem akarná — úgymond — a katonai kapitányságot a földesúri jog függelékének tekinteni. Baján ekkor már voltak rácok, akikből azonban egy 1687. április 28-án kelt jelentés szerint naponként többen szöknek át a törökhöz. Ezek mellett magyar őrség is volt. Egyelőre Dalmay Sándort nevezték ki kapitánynak, de már egy május 4-én 8ó
