Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)

Függelék

azt, hogy a meg nem értésnek igazi oka a nemzeti érzés elkorcsosulása és az a művészetszemlélet, aminek következményeképp a nagybányaiak a társadalmi, nemzeti problémáktól elszakadtak. Ebből következik az is, hogy Réti nem veszi észre, és nem is veheti észre, hogy az „Aradi vértanúk” megfestése - a Millennium Habsburg apoteózis képei között - hangos tiltakozás volt a hivatalosan irányított történelemhamisítás ellen..., hogy Lányi Vera s Aradi Nóra kifejezéseit használjam.

Ugyancsak az előbb felvetett problémát súlyosbítja az is, hogy 1954 őszén jelent meg Radocsay Dénesnek Thorma Jánossal foglalkozó évkönyv cikke. Radocsay 10 oldalas cikkében összefoglalja Thorma főbb műveit; kissé sematikusan 3 korszakra osztja munkáját. A XX. század eleji, az első világháború végéig, 1920-tól haláláig. Természetesen ez a felosztás, mely történelmi eseményekhez fűződik, ilyen formában nem állja meg a helyét. Egyes művei elemzésével kapcsolatban az új művészettörténeti szemlélet, módszerei segítségével a művek keletkezésének gyökereit keresi, mellyel hathatósabban elősegíti Thorma életművének új átértékelését. Azonban nem értek vele mindenben egyet, és a későbbiek folyamán megállapításaira még vissza fogok térni.

Hiánya a tanulmánynak, hogy nem boncolja Thormának és a nagybányai iskolának viszonyát, nem mutat rá arra, hogy mi volt annak az oka, hogy eddigi művészettörténelem írásunk nem tartotta igazi nagybányainak, holott éppen ez volt művészetének uralkodó eleme; nem mutat rá arra, hogy éppen ez a különbség, az a valami, amit művészetünkben „más”-nak értékelünk - ez volt benne a leghaladóbb.

Thorma művészetének ismertetéséből, értékeléséből hiányzik utolsó 17 éve. Ennek első és egyben alapvető oka az, hogy ezt az idejét Nagybányán töltötte el, itt dolgozott, itt is halt meg, s így képeihez nehéz hozzájutni. Réti sem tárgyalja bővebben ezt a korát. Radocsay is röviden foglalkozik ezen időszakával: 3-4 ezidőben keletkezett festményét, 2 kiállítását említi futólagosán. Megállapítja, hogy a Tart pour Tart szemléletmódhoz közeledett, s hogy ekkor a hanyatlás művészetében, de ennél többet alig mondott. (E hanyatlást politikai magatartásában bekövetkezett hanyatlás értelmében használja.) Ahogy nekem említette, nem is volt célja bővebben foglalkozni élete utolsó szakaszával.

Elsősorban a két legfontosabb, legújabb tanulmányt ismertettem. Röviden szeretnék foglalkozni a korábbi irodalommal is. 1928-ban a Magyar Művészetben jelent meg Felvinczy Takács Zoltánnak egy hosszabb, reprodukciókkal illusztrált cikke. A nagybányai tanítvány és művész meleg hangján ír a mesterről. Értesüléseinek egy részét Rétitől és személyes ismeretségéből meríti. Thormát kivételes temperamentumú, lendületes egyéniségnek tartja, akit külön hely illet meg a nagybányaiak között. Ezt a véleményt Thorma külön helyéről a nagybányaiak között, amely mint már említettem, művészettörténeti irodalomban később általánossá vált, éppen Felvinczy Takács Zoltán, majd később Réti vezette be az irodalomba. Érdekes az írónak az a megállapítása is, hogy Thorma romantikus, magányos Nagybányán, és éppen ez az oka, hogy művei mindig időszerűtlenek - keletkezésük korában.

E három hosszabb lélegzetű cikken kívül csak művészettörténeti kiadványok, folyóiratok inkább rövidebb, mint hosszabb cikkei, tudósításai, rovatai, kiállítási katalógusok nyújtanak tájékoztatást. 32 folyóirat köteteit lapoztam át. A bennük talált közleményeket 4 csoportba lehet összeállítani.

56