Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig 2. - Thorma János Múzeum könyvei 41. (Kiskunhalas, 2016)
Függelék
15-dikét: „Élő tanúja vagyok ennek a napnak: s elmondhatom, hogy az az óra, amelyben Petőfi e lángoló költeményét elszavalta a piac közepén, az ifjú Magyarország üdvrivallása között, fordulót képezett Magyarország történetében. Ettől a naptól számítja a magyar nép újjászületését; ezen a napon hullottak le a bilincsek a jobbágyok kezéről; ezen a napon lett szabaddá a föld és a szellem”.63 A Feszty-szalonnak és Jókainak, egyáltalán az ott rendszeresen egybegyűlő társaságnak valószínűsíthetően meghatározó szerepe lehetett Thorma történeti képfestésében. Jókai volt az ötletadója a Feszty-körképnek, és Munkácsy Honfoglalásán ő maga is szerepel. A társasággal való együttlétek, a beszélgetések föltehetően tovább erősíthették és mélyítették benne az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelentőségét, a gyermekkorától magában hordott hagyományt. Thorma legkésőbb tervezett történelmi kompozíciójához, a Parasztküldöttség az Országház előtt, 1915 címűhöz64 a nagy képekhez hasonló módon készített vázlatokat. S ahogy a nagy képek esetében is döntőek, a rajzoknál, a skicceknél fontosabbak a festői továbblépés miatt az olaj-vázlatok, a festmény-verziók. A rajzok általában nem nyertek végleges kidolgozást, ám kompozíciójuk - különösen a Parasztküldöttség az Országház előtt tus-terve - minden korábbi rajzától eltérően dinamikus, a megjelenített csoportot főbb erővonalaikkal kiemelő (Thorma rajzok 106., 52.) Jókai említett, fölismerhető arcmásán kívül a portré-rajzai, ábrázoltjai konkrét személlyel nem azonosíthatók (kivétel az Aradi vázlatfüzet). Van közöttük széles karimájú kalapos, bajuszos pusztai arc (Thorma rajzok 134.) ugyanúgy, mint széken ülő figura (Thorma rajzok 18.) vagy csak fej-tanulmány (Thorma rajzok 24., 25., 82., 83., 129.). Az arcképek legfontosabbika a tussal készült, expresszív Önarckép (Thorma rajzok 42.), amelyen a bal arcfelét árnyékban, sötétben hagyja, a jobb oldalát pedig kontrasztosra, plasztikusra formálta. Elkeseredett, törődött, de a sorssal, a nehézségekkel szembe nézni akaró, harcolni tudó önmagát tárja elénk. Thorma ikonográfiája tanulságaként 1918-20 körül keletkezhetett ezen arckép-tanulmánya, az előterében, kisebb léptékben megjelenítve: szenvedélyesen csókolózó pár. Thormának legismertebb, a magyar rajzművészet történetében is számon tartott, legtöbbször kiállított művei a Kiss József költeményeihez készült két Simon Judit kompozíció (Thorma rajzok 1„ 2.). A Kiss József verseihez készített kísérőrajzokat ismertető tanulmány szerint „az illusztrációk mintegy kétharmada a müncheni realizmus irodalmias- anekdotikus vonalához tartozik. /.../A legnagyobb része zsánerkép. /.../ Thorma is a vers témájának képi ’újraalkotásaként’ értelmezi a könyvillusztráció funkcióját. Az általa készített, /.../ finom tónusátmenetekre épülő szénrajzok a naturalizmus megközelítésével gazdagítják a szöveget”.65 Háromalakos, diópác kompozíciója (kalapos, hosszú kabátos idős férfiba kétoldalt két cifrán öltözött hölgy karol, Thorma rajzok 140.) figuráiban leginkább az 1895-ös párizsi festményére66 67 hasonlít, pontosabban annak nőalakjaira. Enteriőrbe helyezett többalakos kompozíciókhoz készült vázlataiból a Kártyázok67 festményének a vázlatai fontos elő-tanulmány csoportot képeznek (Thorma rajzok 53., 10., 48.). Munka közben című ceruzarajza (Thorma rajzok 104.) talán egyszerű rajzi bemutatása annak a hosszú évekig tartó műtermi munkának, melynek során a Talpra magyar! kompozícióján dolgozott, küzdött a nagy képpel, állványról állványra gyakorta föl-le kényszerítve ma63 Jókai Mór: Petőfi /1873/. In: Jókai Mór: írói arcképek. Unikornis Kiadó, Bp., 1993. 142. 64 Kovács-Büki 117., 118. 65 Gábor Zsuzsa: Illusztrációk Kiss József Költeményeinek 1897-es díszkiadásához. In: Nagybánya művészete. Szerk.: Imre Györgyi. Magyar Nemzeti Galéria, Bp., 1996. 143-144. 66 Kovács-Büki 24. 67 Kovács-Büki 70., 71. 76
