Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)

Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János levelezéséről

ződéssel letétbe adott festményt nem illik visszakérni, vagyis: marad Kiskunhalason, a Thorma János Múzeumban, nézzék meg ott az érdeklődők. A főváros, Budapest 20. századi képzőművészeti hiányaihoz, Barcsay Jenő13 fölsorolásához így a legfontosabb Thorma- opuszt is odaérthetjük. Pedig Thorma az Aradi vértanúkkal páratlan festészettörténeti tettet hajtott végre. Megvalósította a nagy mű lehető leghatásosabb bemutatását, először, kísérletképpen az Orczy-házban14, majd a városligeti Wampetics vendéglő dísztermében. Ebben az a legkülönösebb, hogy a mű nyíltan, demonstratív módon Habsburg ellenes mondanivalója miatt kiszorult a millenniumi megakiállításból, és Thorma külön, önállóan mutatta be. Ugyanakkor Munkácsy Mihály Honfoglalását és Benczúr Gyula Budavár visszavétele 1686-ban című képét15 - amelyek állami megrendelésre készültek, s szintén ezidőtt közönség elé kerültek - ünnepelték a sajtóban. Feszty Árpád vállalkozása, A magyarok bejövetele körkép is akkor került a nagyközönség elé, ráadásul a Thorma-kép városligeti bemutatója közelében.16 A fiatal, magában bízó, hatalmas fizikai (három évig festette a nagy művet) és jelentős művészi teljesítményre képes Thormának mindezekkel számolni és szembenézni kellett. Ám az Aradi vértanúk, a 26 éves fiatal festő munkája állta a versenyt: „Soha kép ennyi embert nem vonzott maga elé Budapesten, mint ez”17 - vagyis: óriási közönségsikere volt a látogatók számát illetően is. „Thorma János nagy festményét a mi szívünk az első igaz magyar képnek szereti mondani. /.../ Bánatosabb képet, nagyobb stílű szomorújátékot nem festettek még meg Magyarországon. /.../ Nem pátosz, hanem nagyságos egyszerűség az előadása. Az első kép, amely előtt könnyezni láttam embereket”18 - írta helyszíni beszámolójában Lyka Károly. A festménynek a tragédiát nemes egyszerűségében hatásos drámai eszközökkel megidéző hangja, az aradi vértanúknak a nemzet lelkében élő tisztelete, csodálata mély azonosulást váltott ki a közönségből. Hatalmas sikert, országos ismertséget hozott a mű Thormának. Ezzel a festészettörténeti tettel Thorma János beleégette nevét és művét a nemzet emlékezetébe és egyúttal a magyar történeti festészetbe.

Az Aradi vértanúk létrejötte, a mű ötletének a fölmerülésétől a változtatásaiig, a szállításai (1918 után a debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában pihent a két nagy vászon, fölcsavarva, jó évtizedig), elajándékozása a Szépművészeti Múzeumnak, majd visszakérése (Thorma tudta nélkül letétbe adták egy vidéki város múzeumába, Szegedre), s végül ugyancsak nehezen, Romániából Magyarországra történő eladása - meghatározóan vannak jelen a levelekben. Pontosan követhetővé válik az is, hogy mikor, mennyit változtatott rajta a festő, vagyis mikor véglegesítődött. Thorma művészeti tevékenységének legjelentősebb hányadát képezi a nagy képek készítése, a velük való törődés, a velük való foglalkozás, a prolongált festészeti munka. Az Aradi vértanúk mellett ide sorolhatjuk a

13 „Érthetetlen, hogy még ma sem becsülik eléggé (értsd: Nagy Istvánt - a szerk.). Ahogy Aba-Novákot, Egryt, Medgyessyt, Derkovitsot, Tóth Menyhértet se. Kiküldték őket a határszélre”, vagyis nem Budapesten létesültek múzeumaik, gyűjteményeik, ahogy Barcsaynak is Szentendrén. Sümegi György-Tóth Piroska: Idekint és odabent. Beszélgetések képzőművészetről. Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1994. 8.

14 Egyoldalas ismertetője: Az aradi vértanúk. Károly-körút 19. szám (Orczy-ház), udvar. A Károly kaszárnyával szemben. Föstötte: Thorma János. MNG Adattár 13968/1960.

15 Benczúr legújabb festménye (Budavár visszavétele 1686-ban). Vasárnapi Újság, 1896. május 17. 43. évf. 20. sz. 325-326.

16 Aradi vértanúk. (Magyarázó Thorma János képéhez. A Wampetics vendéglője dísztermében. Hely és év nélkül.) A 16 oldalas füzet legvégén közük, hogy az Aradi vértanúk nagy képét „rossz helyről június 29-én átvitték a Wampetics dísztermébe, a Feszty-körkép mellé. Ezen a helyen érvényre jut a kép minden nagyszerűsége. A kép villamos világítását Dianovszky és Stampfl (Sip-utcza 4.) rendezte be”. E szövegre merőlegesen szedve keretes hirdetés: „Munkácsy „Ecce Homo”-ja az Andrássy-úti külön pavilonban látható.”

17 Lyka Károly: Vándorlásaim a művészet körül. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1970. 192.

18 L.(yka) K.(ároly): Az aradi vértanúk képe. Új Idők, II. évf. 28. sz. 1896. július 5. 17.

315