Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig - Thorma János Múzeum könyvei 37. (Kiskunhalas, 2012)
Sümegi György: Kiskunhalastól Nagybányáig. Thorma János levelezéséről
Béke veletek című kompozíciót és a Március 15-ét. Thorma tanulmányai idején, mind külföldön (Münchenben, Párizsban, ahol tanult), mind Magyarországon elterjedt forma volt a nagy kép, a nagyméretű kompozíció. Németh Lajos szerint: „Már az impresszionisták nagy nemzedéke is mindig a „Nagy Mű”-ben gondolkodott. /.../ Nem csupán Manet /.../ bizonyítja ezt, hanem Monet, Degas, Renoir vagy Bazille munkássága is. Ahogy Courbet a Műteremben monumentális vásznon foglalta össze „ars poeticá”-ját, úgy az impresszionisták szeme előtt is a monumentális plein air-kompozíció víziója lebegett. /.../ Csók István a „Nagy Mű” igézetében élt - mint nagybányai társai. Ferenczy több ízben nekiveselkedett, hogy megfesse a Hegyibeszéd monumentális plein air kompozícióját, Grünwald a Nihilisták sorsot húznak monumentális kompozíciója mellett csaknem panorámaszerű történeti kép megfestésére is vállalkozott, Thorma több ízben próbálkozott a monumentális mérettel, az Aradi vértanúk kompozíciója csak nyitánya volt a nagy történeti tablóknak, Réti Honvédtemetés című műve sem pusztán zsánerkép, Hollósy pedig egész életén át küzdött azzal, hogy a Rákóczi indulót valóban monumentális kompozícióvá növelje”19. Valami különös, emésztő vágy mozgatta, űzte és hajtotta Thormát a nagy mű, az egyszeri, a megismételhetetlen megalkotására. A nagy vállalkozástól ugyanakkor tekintélyes eredményt, egyértelmű szakmai és anyagi sikert (állami vásárlás jó áron) is reméltek. A millennium, a nemzet történetét ünneplő hatalmas alkalom föllobbantotta történeti festészet eleve kínálta és elvárta, szinte megkövetelte a tekintélyes méreteket. Ha sikeres lett a mű, akkor az a kitűnni, kiemelkedni akarásnak is fontos közvetítő eszköze tudott lenni (pl. Feszty Árpád nevét egyedül a Magyarok bejövetele körkép tarja fönn). Vajon Thormát a hírnév megszerzésén túl mi mozgathatta, mi motiválhatta? Talán a fontos történeti vértanúság fölidézése, megrögzítése, a nagy vállalás, az embert próbáló kihívás, esetleg képességei kipróbálása? Vagy a szívében égő rebellió volt a legerősebb mozgató? 20 Talán mindez együttesen, s még valami affélét is sejthetünk, hogy valójában nem tudta fölmérni a képességei határát, és a nagy mű(vek) okozta, évtizedekre prolongált problémák szinte lehetetlen feladat elé állították. Thorma szélmalomharca a nagyméretű művekkel, a befektetett energiák (idő, pénz, tehetség) valójában soha meg nem térültek. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy Thorma János erején (tehetségén) fölül vállalkozott nagy művek megalkotására.21 Különösen a Talpra magyar kompozíciójára vonatkozhat mindez, amelyhez vázlatok sorozata készült. Azután a nagy mű több évtizedes kimunkálása (sok részletet rendre változtatott, lekaparta, majd újra föltette, s ez így ment szüntelenül) talán eleve kudarcra volt ítélve, hiszen már nem az a festő, nem az a Thorma János fejezte be, illetve pontosabb így: hagyta abba a Talpra magyar című kompozícióval való több évtizedes viaskodást, aki elkezdte. Amikor hozzákezdett, 28 éves volt, s ezen túl egész életén át végigkísérte: munkát, feladatot, töprengésre okot adott a számára. Amilyen csodálatot keltett a feladat (már a mérete miatt is!) nagysága a kortársak, különösen a tanítványai előtt, annyira félelmes és hiábavaló vállalkozásnak is tűnhetett sokak szemében. Kortársai egy része egyenesen idegenkedett a nagy képektől. Nemcsak azért, mert nekik nem volt alkalmuk, lehetőségük effélékre, hanem ízlésbéli és elvi megfontolásból. „Minél nagyobb a kép, annál közelebb áll ahhoz, hogy ne lehessen jó” - summázta a véleményét 19 Németh Lajos: Bevezető. In: Csók István: Emlékezéseim. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990. 10-11. 20 „A rebellió csak a szívében égett” Bernáth Aurél, 1960. Lásd a Kortársak, tanítványok Thormáról fejezetben. 21 „Meggyőződésem, hogy Thorma egész életén át tartó kínlódását a nagy méretű, sokalakos képekkel hiányos akadémiai képzettsége okozta. Nem végzett szisztematikus tanulmányokat, és így nem sajátíthatta el azokat az ismereteket, amelyek a nagy történeti kompozíciók megfestéséhez nélkülözhetetlenek.” Nagy Ildikó: Thorma János korai arcképei. In: TJ 1870-1937. 113. 5. jegyzet 316
