Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Gyarmati Andrea: Halasi katonák a szabadságharcban
130 Gyarmati Andrea jobb partján. (...) Tomasevácot (...) 1848-ban a fellázadt rácok igen szép, erős s kiterjedt föld- művekkel erődítették meg, melyek bőségesen fel valának fegyverkezve kitűnő császári tüzérséggel. Az őrséget vasfegyelemhez szokott határőrök, s Kricsanin (helyesen Knicanin) tábornokkal átjött igazi szerbek képezték. A magyar sereg jobb szárnyát Vetter, a középhadat Kiss Ernő, a bal szárnyat pedig gróf Hadik tábornok vezényelte. Ennek a bal szárnynak volt kiegészítő része a halasi nemzetőrség két gyalog százada, melynek egyikénél, mint önkéntes nemzetőr, én voltam az egyik hadnagy, s mint ilyen álltam fél századdal ügyeletes tisztként Boros piacán (...) Damjanich tábornok december 14-én érkezett meg a Tomasevácon alól egy kis mérföldre fekvő Jarkovácra. (...) Úgy éjfél körül lehetett az idő, midőn a tomaseváci redutból egy ágyúlövés bömbölt bele a végtelen siket éjszakába. Abban a percben megperdültek a dobok és felharsogtak a trombiták, a magyar hadállás egész hosszában s a fellármázott csapatok fegyverbe sorakoztak. Kevés vártatva elcsendesült minden. Az ellen nem mozdult, a mieink várták a támadást. Hanem úgy egy vagy másfél óra múlva a folyón túl, a nyílegyenes rónán Jarkovác irányában, élénk puskatűz keletkezett. Azonnal tisztában voltunk vele, hogy Damjanich seregét támadta meg véletlenül az ellenség. A puskaropogás és a felvillanó puskatűz kétségtelenné tette, hogy Damjanich megtámadott előőrsei élénk tüzelés közt hátrálnak. Kevés idő múlva, mint futótűz terjedt el a hír a mi táborunkban, hogy Damjanichot az ellenség meglepte (...) Rettenetes állapot! Ott vívódik csaknem a szemünk előtt a meglepett oroszlán. Tudomással bírunk a végveszélyről, és mi nem segíthetünk. Kiss Ernő hadserege (...) tétlenségre van kárhoztatva a Temes által. Hanem úgy hajnal felé egyszer csak Jarkovác elkezd több helyen égni, a puskatüz intenzívebbé lesz, az ágyúk megdördülnek, s nemsokára kivehető lesz, hogy a mieink előre törnek, s az ellenség mind gyorsabban hátrál Pancsova irányában. Hála a magyarok Istenének, a hős Damjanichnak s a vörössipkás halál angyaloknak, (...) az ellenség teljesen megveretett. Mi pedig virradatkor bementünk az ellenségnek az éjjel üresen hagyott tomaseváci sáncaiba, eloltottuk a meggyújtott hidat, melyhez az utászok lajtorjákat kapcsoltak, hogy addig is,
