Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Gyarmati Andrea: Halasi katonák a szabadságharcban
Halasi katonák a szabadságharcban 131 míg a híd fogat megérkezik - úgy ahogy használható legyen. Honvédek és nemzetőrök versenyezve rohantak a létrához fel, s a hídon által Tomasevácra mentek (~.)”4 A halasi nemzetőröket az ütközet után leváltották. A váltás, mely 400 gyalogosból és 52 lovasból állt, 1849. január elején érkezett meg Elemérre. Komolyabb harcra már nem került sor, a már említett délvidéki kiürítés miatt. így Halas nemzetőrei hazatérhettek. A honvéd csapatok távozása után megkezdődött a bácskai szerb erők támadása, aminek következtében Szabadka védelmére nagyszámú (1000 gyalogos, 100 lovas) halasi csapat vonult ki. A honvédtoborzás meghirdetésével a városnak 216 katonát és 35 lovat kellett kiállítania. Nem tudjuk pontosan, hogy az 1849 januárjáig kiállított halasi újoncok milyen alakulatokban szolgálták végig a szabadságharcot. Feltehetően többen kerültek a 24. honvédzászlóaljba és a 14. (Lehel-) huszárezredbe. A szabadságharc kezdetén az egyre inkább fenyegető szerb veszély miatt a jászkun kerületek is felállították saját lovasezredüket, ők alkották a 14. (Lehel-) huszárezredet. Tagjai jászkun önkéntesekből álltak. Végigharcolták a szabadságharcot, annak leverésével az ezred is megszűnt. A szerb támadástól tartva Halason a képviselő-testület rendelkezett a város védelméről: megtiltotta a fegyverforgató férfi lakosságnak, hogy elhagyja a települést, és határozatot hozott a város körülárkolásáról. 1849 januárjában további 21 újoncot állított ki a város. Február folyamán Halason mozgó nemzetőrséget és egy kb. 200 főből álló lovas szabadcsapatot szerveztek. A mozgó csapatokat ezután Szabadkára rendelték, az ő létszámukat nem ismerjük. A szerb felkelők március 5-én kísérletet tettek Szabadka elfoglalására, de a Bajmoktól északra lévő kaponyi csárdánál a magyarok, a halasiakkal együtt, legyőzték őket. Ezt követően került sor a Bácska felszabadítására. A honvéd csapatok április 3-án elfoglalták a szenttamási szerb tábort. A tavaszi hadjárat sikerei végleg megszünették Halas fenyegetettségét. Ennek ellenére további katonák kiállításáról kellett gondoskodnia a városnak, 1849 májusában 58 újoncot és 167 főt a mozgó védseregbe küldött harcolni. A cári intervencióval szemben a kormány általános népfelkelést hirdetett. Halasnak 141 újoncot kellett besoroznia és 76 lovat kiállítania. Az ő további sorsukról nincsenek adataink. Július 28-án a császári főerők jobb szárnyát képező III. hadtest csapatai bevonultak Halasra. Másnap sor került az új városvezetőség kinevezésre. Ezzel a szabadságharc eseményei véget értek a városban.' Hogy kik voltak a harcok halasi résztvevői, arról nagyon kevés információval rendelkezünk, hiszen a legtöbb korabeli dokumentumot megsemmisítették. Nagy segítség volt Mikár Zsigmond honvéd névkönyve, melyben a Kiskun-kerületi honvédegyletekről ír. Munkájában a még 1890-ben életben levő tagok nevét rendfokozatuk alapján felsorolja.6 Fennmaradt a már említett 35 önkéntesnek a neve, akik még 1848 szeptemberében vonultak Dorozsmára,7 valamint az 1848-ban Bács megyében működő kiskunhalasi népfelkelők harmadik századának a névsora.8 Ezen kívül néhány helyi újságcikk segítette a kutatást, melyek a még élő honvédek nyugdíjfizetéséről számoltak be, felsorolva neveiket, illetve ugyanezen újságok beszámoltak egy-egy honvéd haláláról is. Ezeken felül a református és a katolikus temetőben lévő sírok szolgáltak forrásul. Adattár Az 1848/49-es szabadságharcban részt vett katonák névsorának összeállítása során halasinak tekinthetők a helyben születettek, a szabadságharc után ide települők és a hosszabb-rövi- debb ideig itt élők. Itt kell megemlíteni, hogy a korábban halasinak vélt Gózon Lajos alezredes halasi felmenőkkel rendelkezik ugyan, de ő maga Drávapalkonyán született, s a szabadságharc után a Baranya megyei honvédegylet tagja volt, így ő a névsorba nem került bele.9
