Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotai emberek - Rádóczi Tímea: A Halász D. és a Rádóczi családról
vol eső területeket bérbe adták, és a bérleti díjakat terményben állapították meg. Az így beszedett takarmányt a saját szarvas- marha, ökör, juh, sertés és aprójószág állományukkal etették fel. A megtermelt kenyérgabona felesleget az új gabona cséplé- se előtt, de csakis akkor, a gabonakereskedőnek értékesítették. Az előállított tejtermékeket a városi heti piacon értékesítették. A vágóállatokat a környékbeli hentes és mészáros vásárolta fel. A meglévő egyetlen kh szőlő termését borként a bor- kereskedőnek adták el. A földek megműveléséhez ökröket és lovakat egyaránt használtak, amiket alkalmazottak hajtottak. A gabonafélék aratása kézi kaszával történt, amit a környékbeli gazdák - akik kisebb földterülettel rendelkeztek végeztek. Munkájukért a gabonából meghatározott részt kaptak. A férfiak voltak a kaszások, a nők a marokszedők, ami a fekvő gabona kévékbe történő felszedését jelenti. Ezután szintén a nők a kévéket bekötötték, majd a férfiakkal együtt keresztekbe hordták össze. A gyerekek felgereblyézték a tarlót, és az összehúzott száras búzát szintén kévékbe kötötték. Az aratás végeztével szekerekkel behordták a keresztekbe rakott gabonát a szérűkbe, ahol asztagba rakták. A cséplés kinn a földön történt, amikor odaért a cséplőgép, ami sorba ment tanyáról tanyára. A cséplőgép tulajdonosa nem pénzért, hanem terményért csépelt. Általában a kicsépelt szem 6-7%-át kérte. Ez a rész a szezon elején mindig több volt, a vége felé kevesebb. A gép gazdája ebből a gabonából fizette a cséplőgépet kiszolgáló embereket, ezek száma elérte akár a 12 főt is. Ebben az időszakban a család igyekezett minél több jó minőségű földterülethez jutni, hiszen ebben látták a biztonságos megélhetés lehetőségét. A család életét természetesen nagymértékben befolyásolta a második világháború kitörése. Halász dédnagyapám, mivel az első világháborúban sem vett részt, és a második kitörésekor közel volt az ötvenedik életévéhez, így itthon maradt, és gazdálkodott. Nem úgy Rádóczi nagyapám, aki 1941-ben a Délvidék elfoglalásában vett részt, majd Ukrajnába vezényelték. Itt a németek által már elfoglalt területek védelmét biztosították. Harcokban nem vett részt. Egyik szabadsága alatti balesete miatt leszerelték - menyasszonyának, nagyanyámnak egy talált lőszerből vázát szeretett volna készíteni, ez sajnos felrobbant a kezében. Ezért került 1943-ban először a kecskeméti, majd a budapesti honvédkórházba. A bal szemét elveszítette, és a lövedék leszakította a bal keze 3. Rádóczi István által tervezett tanya, 1938 295
