Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotai emberek - Rádóczi Tímea: A Halász D. és a Rádóczi családról
4. A Rádóczi-tanya, 1970 körül három ujjának első két ujjpercét, valamint a jobb kezének két ujját is csonkolták. A teste tele volt szilánkdarabokkal, ezekkel élt haláláig. Közben a nagyapám zászlóalját a Don-kanyarhoz vezényelték, és az ismert körülmények miatt nagyon kevés katonatársával találkozott a háború után. Mivel őt már leszerelték, 1945-ben összeházasodott nagyanyámmal, Halász D. Edit Vilmával. Halász dédnagyapámék, kiknek 320 kh földjük volt, a háború befejezése után 220 kh-at egy 1945-ös rendelet alapján „felajánlottak”. Ezeket a területeket nincstelen, földtelen igénylők között osztották ki, vagy 1-2 kh-as kisbirtokosok kapták. Elsősorban azok jöttek számításba, akik béresként, cselédként, hónapszámosként ezeken a földeken dolgoztak az előző időkben. A megmaradt 100 kh területet 1949-ben államosították, ez az akkori állami gazdaság tulajdonába került. Az elvett földek helyett a szomszédos község, Zsana határában kaptak újabb területet, amit csakl-2 évig müveitek, majd a beszolgáltatások időszakában önként lemondtak róla a magas adók miatt. Mivel a saját földjükkel egyidőben a tanyát is államosították, beköltöztek kiskunhalasi lakásukba. Rádóczi dédnagyapámék földjeit szintén államosították, az említett 98 kh-ból 38 kh-ért csere ingatlant kaptak egy másik „kulák” földjéből Zsanán, erről azonban a magas adók miatt, Halász dédnagyapámékhoz hasonlóan ők is lemondtak. A Rádóczi-földeket pedig egy Sarok János nevezetű kulák ember kapta a saját földjei helyett. Ezek a földek a tanyánk körül lévő területek voltak, a sorsuk pedig a későbbiekben: a tsz-esítés során a Zöld Mező Termelőszövetkezet tulajdonába jutottak. A fennmaradó 60 kh, ami Kiskunhalas környékén volt, a Vörös Szikra termelőszövetkezet művelésébe került. Az államosított földek után földjáradékot kaptak a volt tulajdonosok, ez területnagyság- és aranykorona-értékfüggő volt. Miután dédnagyapám 1958-ban, dédnagyanyám 1969-ben elhunyt, a földjáradékot nagyapám, Rádóczi István örökölte, aki ebben az időben már tsz-tag volt. Ez volt ugyanis az örökölhetőség 296
