Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között 285 felderítő zlj. 1 páncél gpk. szd-nak gyors beavatkozása és felderítés ugyancsak hozzájárult a sikerhez. ”180 Ezalatt Magyarország erdélyi és keleti része is hadszíntér lett. így elkerülhetetlenné vált, hogy ha lassan is, de saját hazájuk védelmére rendeljék vissza a honvédeket. Német kérésnek megfelelően nem egyszerre, hanem valóban fokozatosan vonták ki a magyar csapatokat a lengyel hadszíntérről. Ezalatt az itthon maradt 15. kp. pótzászlóalj egy részét dél-erdélyi és alföldi harcokra rendelték. Arad környékén vívtak 1944 augusztusában és szeptemberében igen heves csatákat, de minden bizonnyal igen gyorsan kivonták őket innen. A 15. kp. zlj. szeptember végén tért vissza Magyarországra.181 Kiskunfélegyházánál rakodták ki az 1. lovashadosztály egységeivel együtt.182 Itt újra felszerelték, hiányait valamiképpen pótolták.183 Sőt, új parancsnokot is kapott Bitai István alezredes184 személyében.185 A 15. kp. zlj. egyelőre, leginkább felderítéseket végzett a szovjet erők feltérképezése céljából. 1944. október 15-én Szabadka irányába küldték felderíteni .186 Majd október 19. és 27. között a tiszaugi hídfőnél az előrenyomuló szovjetekkel szemben kellett tartaniuk magukat. Majd fokozatosan október közepéig visszavonultak Tiszaújfalu, Alpár és Kiskunfélegyháza településeket érintve.187 Október 19-étől Soltvadkert, Bocsa és Bugac pusztánál védekeztek a zászlóalj és a 1. huszárhadosztály egységei.188 Az 1944. október 29-én, Budapest elfoglalásáért induló szovjet hadművelet elsodorta ezeket az egységeket. A nagy vérveszteségeket szenvedő huszárhadosztály visszavonulását október 30-tól a 15. kp. zlj. és az 1. tábori huszárezred biztosították.189 Miután a hadosztály feladta alföldi állásait, november 2-án a Csepel szigeten rendezkedtek be védelemre.190 A hadseregrész átkelésénél, a ráckevei hídfőnél a 15. kp. zlj. biztosított.191 A sziget megtartása nagyon fontos lett volna, hiszen Budapest védelme függött tőle. A 15. kp. zlj. kezdetben az egyik legdélebbi állást vette fel a ráckevei hídfőnél, majd egészen Szigetbecséig ellenőrzése alatt tartotta a vidéket.192 A szovjet csapatok napról napra számolták fel a német és a magyar védekező csapatok ellenállását. 1944. november 15-én Taksony ellen indított ellenséges támadás kettészelte a védelmet és a magyar seregtestet. A zöm észak felé szorult, míg a 2. huszár ezred és a 15. kp. zlj. délen maradt, és tulajdonképpen a teljes megsemmisülés várta. Ám tartania kellett a hídfőt, nem vonulhatott vissza fejvesztve.193 Az előre elkészített ún. reteszállás terv szerint az itt lévő magyar egységeknek sikerült, igaz csak nagyon nehéz és veszteség teljes áldozatok árán Lórévnél hídfőt létesíteniük, az adonyi parthoz. A 46. szovjet hadsereg alá tartozó 316. lövészhadosztály november 21 -ei, meglepetésszerü támadásával a csepeli magyar haderő sorsa megpecsételődött. Minél előbb el kellett hagyni a szigetet e teljes megsemmisülés elkerülése érdekében.194 A magyar csapatok áthajóztatása fedezet mellett azonnal megindult, és a 15. kp. zlj. területén hat szakaszban történt. A kerékpáros zászlóaljra hárult az egyik legnagyobb feladat, hiszen a Ráckevénél a szigetre törő szovjet csapatokat kell feltartóztatniuk az egyik leghosszabb szakaszon.195 Ezalatt huszárezred századok és jármüvek mellett a kerékpáros zászlóalj sorrendben az 5. szakaszban kelt át a Dunán.196 Itt az alakulat sokáig folyambiztosítással volt megbízva.197 A bekerítésre visszatérve, talán szerencse a szerencsétlenségben, hogy ekkor a zászlóalj nem a Csepel sziget északi részén volt, hanem a déli felén.198 Az északi magyar alakulatokat ugyanis később Budapest védelmére osztották be, és ezeket gyakorlatilag 1945 januárjára teljesen elpusztították vagy felszámolták.199 A gyakorlatilag harcképtelen huszárhadosztály részeit lassan visszavonták Nadapon és Lovasberényen keresztül Csákvárra. A veszteségekre jellemző, hogy századok már csupán 8-15 főből álltak. A zászlóalj néhány napig még útbiztosítással volt megbízva a Vértes hegységben. Majd 1944. december végén a szinte teljesen kimerült maradványokat harcba vetették Esztergom és Visegrád környéki harcokban. 1945. január elején kivonták őket egy kis időre a hadműveleti területekről. A Csallóközbe a hadianyagpótlás mellett egy kis pihenőt is kaptak .200 Az egyre növekvő emberhiány miatt pótalakulatokkal is feltöltötték az egységet. Viszont nem
