Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
286 Végső István sokára ismét a Vértes hegységben kellett felvenniük a harcot az ellenséggel. A huszár seregtest Dunaalmás és Neszmény között gyülekezett támadásra, a nagyszabású, de reménytelen, német offenzíva miatt, amely fővárosunk felszabadítását tűzte ki célul.201 Itt már valószínűleg ismét új parancsnoka lett, a zászlóaljnál már régóta szolgáló Holló Miklós százados. 1945. január közepén a Vértesbe húzódott a huszárhadosztálynak és a 15. kp. zlj-nak először Majk pusztánál kellett igen kemény utóvédharcokban részt venniük.202 Ennek során fogolyejtő akciókat hajtottak végre, amelyeknek célja az volt, hogy híreket szerezzenek az ellenséges csapatok erőiről. A fogolyszerző akciók nem voltak veszélytelenek, hiszen kisebb rajerejű csoporttal kellett a sokszoros túlerőben lévő ellenfél arcvonalából, vagy idegen járőrök csoportjaiból rabul ejteni lehetőleg egy vagy két katonát. Az egyik ilyen jellegű, de sikertelenül végződött harci tevékenységnek az áldozata lett S. Molnár Ákos tartalékos zászlós. Ennek okán utólag kitüntették kardokkal díszített Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével hadiszalagon. A szerencsétlenüljárt kerékpáros katona rövid, és egyszerű történetét posztumusz kitüntetési javaslatának indoklásában olvashatjuk el: „ 1945. január 27-én Majk puszta mellett szakaszával oldalt biztosításban állandó felderítő járőrökkel tájékozódott az ellenségről. És ö maga is öntevékenyen kiment felderíteni, mint szakaszparancsnok és igen értékes adatokat szerzett az ellenségről több ízben. Az egyikvállalkozás alkalmával egy jól rejtőzött orosz géppisztolyos bevárta őket és egészen közeire, és orvul lelőtte. ” 1945. január 24-én a huszárhadosztály részei német kérésre parancsot kaptak arra, hogy támadást intézzenek a velük szemben álló szovjet erőkkel szemben.203 A terv szerint Csákvár és Gánt településeket kellett volna visszavenniük a szovjetektől. A túlhajszolt csapatok vállalkozása nem ígért túl sok sikert. A 15. kp. zlj-nak az 1/1. huszár zászlóaljjal, a 4/1 huszár osztállyal és az 1. tábori tüzér osztállyal és a 82. tábori osztállyal január 25-én hajnalban Csákvártól délre a Disznóvölgyön keresztül Gánt felé kellett törnie.204 Az ún. „Mihály csoport”205 keretében a kerékpárosoknak Kőhányás pusztát kellett elfoglalniuk. Ez sikerült is. Viszont a jól induló támadás végül nem érte el célját, bár az ellenfelet meglepte, de végeredményben kudarcot vallott. Gánt és Csákvár ugyanis szovjet kézen maradt.206 1945. február elején 15. kp. zlj. Várgesztes környékén volt elhelyezkedve a 42. gyalog ezred részeivel. Fő hadifeladatuknak ekkor azt jelölték, hogy foglalják vissza Tamás pusztát és Tamás hegyet, majd a 480 méteres magasságban lévő Körtvélyest. Innen uralta és tartotta ellenőrzése alatt egy szovjet zászlóalj a környéket. Tamás hegy és Tamás puszta elfoglalása még sikerrel járt, de a körtvélyesi szovjet állásokat már nem tudták bevenni. A túlerővel szemben szinte reménytelen harcot folytató kerékpárosok ismét az igen veszélyes fogolygyüjtési vállalkozásba kezdtek. A magas hóban előretolt állásokat építettek ki. Ennek jeleit az utóbbi években szakértők is feltárták.207 Az ún. hadi vállalkozás nyomai kapcsán tapasztalt hadszíntér- és csatatérkutatók a következő megállapításra jutottak: ,yl vállalkozást 8-9 fő hajtotta végre. Az elindulás előtt a katonák tele tömték a zsebeiket tartalék lőszerrel. Csőre töltöttékfegyvereiket és megindultak az szovjet állás felé. Miután átjutottak a drótakadályon, végrehajtották az őr kiemelését. Ennek során az Y alakú árokszakasz mögött közelharcra került sor. Ez valószínűleg sikerrel járt mivel 3-4 fő az ároktól 6-8 méterrel távolabb jutott a nagy méretűfedezékfelé. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy itt valamilyen jármű állt, amit megsemmisítettek. A 3 esetleg 4 csoportban fellelt éles lőszerek arra utalnak, hogy a katonák itt tartózkodtak, amikor kitört a tűzharc. Az árok előtt 3-4 katona maradt vissza biztosítani, közülük ketten az árokban, ketten pedig az árok előtt helyezkedtek el. Ketten maguk mellé készítettek tele töltőkereteket. A vázlat jobb széle felől az árokban érkező két PPS géppisztolyos katona nyitott tüzet a csoportra. Lehetett véletlen felfedezés, de tulajdonítható a célobjektum megsemmisítésének is. Az, hogy a csoportfele biztosítóként vissza maradt, arra utal, hogy az árok mögött nem számoltak jelentősebb közelharccal - nem elfoglalni akartak valamit — hanem egy gyors akció után a fedezett visszavonulás volt fon
