Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei - Thorma János Múzeum könyvei 2. (Kiskunhalas, 1998)

Katona Tamás: Az aradi vértanúk napja

Bardócz Sándor minorita szerzetes Schweidel József maradék pénzét is eljuttatta: „intett a katonáknak, hogy menjenek ki, azok engedelmeskedtek, s ő a pillanatot felhasználva a pénzt tartalmazó dobozt spárgával a reverendája alá erősítve biztonságba helyezte”. A legmegrázóbb levél alighanem Leiningené sógorához, Rohonczy Lipót fogoly huszárezredeshez - október 6-án reggel írta, és egy helyen ez a mondat szakítja félbe a levelet: „Éppen most szenvedtek ki négyen közülünk, még visszhangzanak a lövések szívemben.”

A kivégzésnél ott voltak a papok, akik közül Baló Béni református lelkész, Sujánszky Euszták, a börtönbüntetést is szenvedő Vinkler Brúnó és Bardócz Sándor minorita szerzetes megírta-elmondta visszaemlékezéseit. Ott voltak a fedezetként kivonult Wocher gyalogezredbeli zászlóalj cseh katonái, közéjük keveredve egy magyar is, Sylvester Lajos élelmezési őrmester. Nyolc újaradi sváb molnár az akasztófák közelében húzódott meg, ők is mindent láttak. Délután már az aradiakat is odaengedték a vesztőhely és a sáncárok közelébe. Néhány fogoly honvédtiszt - köztük Máriássy ezredes, aki utóbb Dessewffy özvegyét vette feleségül, és a jelenetet szemléletesen megíró Pfenningsdorf huszárőrnagy- a rommá lőtt vártemplom tornyából látta a kilenc tábornokot a bitófán.

Először az agyonlövetésre ítélteket vezették elő.

„El is érkezett az idő, s reggeli fél hatkor a négy golyóra ítélt a kirendelt katonaság közé vezettetik, s a gyászmenet kezdezét veszi; megindultunk tehát: Schweidelt vezette Bardócz, Kiss Ernőt Marchot, Dessewffyt Baló, s én Lázárt. Mentünk karonfogvást, lassú léptekkel a vár hátulsó kapuja felé, egyszer a sáncok közé bekanyarodánk, s ott megállapodtunk, mi bevégzők velük egyetemben a közös imát, s következett az ítélet fölolvasása, reá pedig a kegyetlen végrehajtás... Rögtön elébük lépett tizenkét gyalog katona töltött fegyverrel - egyre-egyre három volt számítva -, s midőn célzó állásba helyezték magukat, mi pár lépésnyire oldalvást félrevonultunk. Erre a parancsnok kardjával jelt adott, melyre a tizenkét fegyver egyszerre durrant; a fegyverek e durranására hárman rögtön élettelenül dűltek le. Kiss Ernő mozdulatlanul térdelve maradt, mert csak vállát fúrta keresztül egy golyó, elébe állott tehát három gyalog közkatona, s elsütve fegyvereiket ezek olták ki életét” - írja Vinkler, és az aradi minorita rendház naplójában Sujánszky szavai nyomán ezt te55