Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei - Thorma János Múzeum könyvei 2. (Kiskunhalas, 1998)
Katona Tamás: Az aradi vértanúk napja
szik még hozzá: „a három áldozat arcra borulva, Kiss Ernő hátrabukva feküdt a sánc árkában a nap lementéig. Kiss Ernőt a lövések közelről érték, bőrébe fúródott a lőpor, s a füst befeketítette arcát.” Ezután került sor a kilenc akasztófára ítélt tábornokra. „Ama rémes oct. 6-ának reggeli hat órája volt. Menni kellett, karján vezettem, és mentünk; a Grófon kívül még nyolc áldozat, mind hősök voltak... Egy óranegyedet tartott a menet, s talán többet is ... Annyi hetek óta először lengette a reggeli szellő a Grófnak szőke ifjú fürtjeit; keserű, sóvár epedéssel nézett körül a világ minden tájai felé, és mondá mély sóhajjal: Ah, mily kedves az Istennek szabad levegője!”- írja Baló Leiningennének. És most vegye át a szót Herold újaradi molnár: „Mi a lovasok és a gyalogosok közé kerülve a gyalogság négyszöge mellé jutottunk. Innen láttuk az egész eljárást. Balról a sarokban állt Damjanich szekere. Damjanichot azon a szemetes szekeren hozták, amelyen a várba a hulladékot szokták szállítani. A többi tábornok a középen állt, s halkan beszélgettek. Mind civilben voltak, csak Leiningenen volt honvédtábornoki atilla. A tábornokok egymással beszélgettek, Vécsey gróf azonban egy szót sem szólt hanem minden egyes kivégzést nagy figyelemmel nézett végig, mintha tanulmányozni akarta volna. Sorra követte a hóhért egyik bitótól a másikig...” A hóhérnak nehéz dolga volt. Az oszlopszerű bitófákat gondosan ki kellett ékelni, és mélyre kellett ásni, mert a talaj nagyon vizenyős volt. Az 1932-es ásatások tanúsága szerint így sem tudták egyenes vonalban felállítani őket, soruk az ötödik akasztófánál egyhén megtört. Alig volt meg a szükséges magasságuk, ezért a magas termetű vértanúk -Leiningen, Damjanich - kivégzése kínos és lassú volt. Tichy őrnagy, a kivégzési négyszög parancsnoka ingerülten sürgette is a hóhért. Poeltenberg nyitotta meg a sort - a hadbíróság őt találta a legkevésbé vétkesnek, hiszen kegyelemre is ajánlotta. Utána Török, majd Láhner következett - két olyan tábornok, aki nem hadvezérként, hanem szakemberként tevékenykedett. Ezek után jöttek a hadtestparancsnokok: Knezic, Nagysándor, Leiningen - akit osztrák foglyok lemészárlásával is megvádoltak, teljesen alaptalanul -, Aulich - hadügyminiszteri tevékenységét vették súlyosbító körülménynek-, majd Damjanich. Utolsónak Vécseyről 56
