Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

désű tisztek tollából kerültek ki, s közös jellemzőjük az, hogy szerzőik 1849 áprilismájusában valamilyen szempontból „bizonytalan egzisztenciának" minősültek - azaz vagy előléptetésre, vagy beosztásukban való megerősítésre vártak, vagy pedig éppen valamilyen fegyelmi vétségük miatt szorultak rá a politikai vezetés jóindulatára.

256 Gáspár lemondásával kapcsolatban azonban van egy másik magyarázat is, amelyet egymástól függetlenül több forrás is megőrzött. Perczel Miklós 1849. augusztus 6-i naplóbejegyzése szerint - ami Gáspár szóbeli beszámolóján is alapulhatott - „midőn a nyáron (sic!) Komárom felszabadulása után az osztrák sereg verve futott, Görgei Gáspár egész osztályát, és vele a lovasság zömét a Duna bal partján hagyta vesztegelni, hogy ne legyen kénytelen a megbomlott futó osztrák sereget megsemmisíteni. Hogy a szemet szúró mulasztás és árulás gyanúját magától elhárítsa, Gáspárt vádolta elkésessél, és elmozdította a vezénylettől."

257 Zámbelly Lajos emlékirata szerint Gáspár erőteljes szemrehányásokat kapott amiatt, hogy április 21-én (recte: 20-án) nem üldöztette a Wyss-dandárt, s hogy elmulasztotta a Párkány elleni (április 2l-re elrendelt) erőszakos felderítést. Gáspár erre egészségügyi állapotára hivatkozva szabadságot kért, és 25-én elhagyta a sereget.

258 Az utóbbinak van írásbeli nyoma, az előbbinek azonban nincs. Mészáros Lázár emlékirataiban azt állítja, hogy Görgei Gáspárt a komáromi csata alkalmával tanúsított késedelméért mozdította el a VII. hadtest parancsnokságától.

259 1867-ben egy honvédtiszt szintén Gáspárnak az Isaszegnél és Kéméndnél tanúsított magatartásával magyarázta Gáspár elmozdítását.

260 Pongrácz István emlékirata szerint Gáspár „Görgeitől szóban és írásban határozott szemrehányásokat kapott", részint a hatvani ütközetért (ti. hogy késlekedett az előnyomulással), részint Isaszegért, részint pedig azért, mert április 26-án későn indította meg csapatait Komáromba.

261 Nos, Hatvanért Gáspárt bizonyosan nem érte szemrehányás Görgei részéről, hiszen éppen az ütközet után indítványozta tábornoki előléptetését és bízta rá a VII. hadtest parancsnokságát. (Legfeljebb az április 5-i hatvani lovassági összecsapásért kaphatott némi kritikát.) Isaszeggel kapcsolatban sem tudunk ilyenről, s feltűnő, hogy Görgei emlékirataiban is milyen kímélettel emlékezik meg Gáspár szerepléséről. Az április 26-i ké256 így hódoló nyilatkozatot küldött be Perczel Miklós ezredes, Perczel Mór öccse, akit bátyja önhatalmúlag nevezett ki Pétervárad parancsnokává, s akinek kinevezését a kormány nem akarta megerősíteni. MOL OHB 1849:6750., közli Thim József: A magyarországi 1848-49-iki szerb fölkelés története. III. k. Bp., 1930. 693-694. o. Nyilatkozat érkezett Czetz János ezredestől, az erdélyi hadsereg ideiglenes parancsnokától, akit Bem hetekig hiába próbált tábornokká kineveztetni Kossuthtal. MOL OHB 1849:5784.; Közlöny, 1849. május 9. 369-370. o. Megírta a maga nyilatkozatát Hatvani Imre szabadcsapatvezér, aki ellen négy ügyben is vizsgálat folyt a hadügyminisztériumban. Közli Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia 1849. Hatvani Imre szabadcsapatvezér és a magyar-román megbékélés meghiúsulása. Bp., 1999. 263-264. o. Ugyanígy nyilatkozott Bangya János őrnagy, akinek az északi hadsereg egyes parancsnokaival támadtak nézeteltérései. MOL OHB 1849:6007. 257 Perczel Miklós 20. o. 258 Zámbelly Lajos 112.0. 159 Mészáros Lázár II. 206. o.; Mészáros Lázár: Eszmék és jellemrajzok az 1848/9. forradalom eseményei- és szereplőiről. Közrebocsátja Szokoly Viktor. Pest, 1871. 91. o. Mészároshoz hasonlóan Irányi Dániel is azt állítja, hogy Gáspárt „a hadvezetőség" távolította el. Irányi Dániel - Charles-Louis Chassin: A magyar forradalom politikai története 1847-1849. Fordította Szoboszlai Margit. S. a. r. Spira György. Bp., 1989. II. k. 262. o. - Gáspár késését emlegeti Klapka György, 1986. 131. o. is. 260 Gyásznapok. A Honvéd. 1867. 3. o. 261 Pongrácz István II. 146-148. o. 69