Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

9000 ember és 12 ágyú még akkor is jelentős erőt képviselt, ha nem elsőrangú csapatokból állott.

93 Közben, október 2-án Roth hadosztálya elérte Ozorát, 3-án pedig Kálozt. Egy zászlóalja Tácot, kettő Soponyát szállta meg. A pincehelyi epizód miatt csak október 4-én a reggeli órákban érkezett Székesfehérvár elé - ám a város lakói éppen az előző napon fegyverezték le a horvát helyőrséget. Ha Roth nem tölti kicsinyes bosszúállással az idejét Pincehelyen, már október 3-án megérkezhetett volna Székesfehérvárra. Ebben az esetben a város lakosai aligha kelnek fel, s akkor a helyőrséggel egyesült horvát hadosztály akadálytalanul követhette volna a visszavonuló Jellacic útját. Ezért Roth úgy döntött, hogy ugyanazon az útvonalon próbál meg visszajutni Szlavóniába, mint amelyen jött. Október 3-án Görgei továbbindította csapatait. A 9. huszárezred egy századát Nedeczky József főhadnagy vezetésével Seregélyesre küldte egy félüteggel és a Hunyadi-szabadcsapat maradékával, de rövidesen, Perczel utasítására ö maga is követte őket a maradék lovassággal.

94 A Görgei által vezérelt oszlop október 4-én érkezett meg Seregélyesre, s még aznap továbbindult Tác felé. Itt megtámadta Roth itt állomásozó zászlóalját, a 8. bródi határőrezred 3. zászlóalját, és kiűzte innen. Az összecsapásban egy huszár esett el. Másnap, október 5-én ez a határőr zászlóalj, mintegy 1500 fő, Bárándpusztánál megadta magát. Perczel az eddig történtekről beszámoló hadijelentésében külön kiemelte „Gáspár Andor Miklós-huszárezeredbeli kapitány és az osztályomba sorozott két huszárszázad parancsnokának derék és vitéz eljárását átaljában és különösen a 4-ki délutáni táci ütközetben."

95 Október 5-én Perczel főhadiszállása Tácon volt, itt kereste fel őt Philippovich vezérőrnagy, Roth helyettese. Philippovich szabad elvonulást kért, Perczel viszont feltétel nélküli megadást követelt. A tárgyalás eredménytelen maradt, s a horvát hadoszlop az éj folyamán folytatta útját dél felé, a Soponya - Nagyláng - Kálóz - Dég útvonalon. Roth hadoszlopát Görgei nyomon követte a lovassággal, s már október 6-án délben utol is érte, de mivel gyengének érezte magát, megtámadni nem merte. Perczel ugyanis egy Görgei által ajánlott, Nagy lángról Dégre vezető rövidebb útra vezette a gyalogságot. Görgei ugyan útközben értesítette Perczeit, hogy a dűlőút nem biztos, hogy jól járható, de Perczel állítólag nem hallgatott a figyelmeztetésre, s így alaposan kimerült csapatokkal érkezett meg Dégre. Közben Görgei a nála lévő egy század Miklóshuszárral nyomon követte az ellenséget. A cél az volt, hogy Roth csapatait állandó megállásra késztessék. Ezt Görgei úgy érte el, „hogy a hullámos terepen, amint a halmok alakulata engedte, hol jobbra, hol balra az úttól egy-egy szakasz huszárt felfeltüntetett, az ellenségnek majd közepével, majd meg a szárnyaival szemben, míg egyes huszárok födötten messze előrevágtatva, két oldalában bukkantak fel egy-egy domb mögül, s az egyetlen trombitásunk is hol itt, hol amott szólalt meg - írja Görgey István visszaemlékezésében. - Gáspár százados kitűnő rendezője volt ennek a színielőadásnak."

96 Miután a horvát sereg elérte a Dég és Ozora között lévő erdőt, Görgei 93 Görgey - Katona 284., 286., 94 Görgey - Katona 275. o.; László Károly 7. o. 95 Görgey - Katona 288., 306-309. o.; László Károly 7-8. o. A táci ütközetről némileg zavaros leírást ad Székely Károly, 1892. 36. o. 96 Görgey - Katona 95. o. 31