Hermann Róbert: Kecskemétiek a szabadságharcban IV. Gáspár András honvédtábornok (Kecskemét, 2005)

nem folytatta tovább a fedett állásba jutott ellenség üldözését, hanem visszatért Dégre. Itt Perczel és Görgei alaposan össze is veszett, mert Görgei a horvát hadosztály bekerítésére előreküldte Dégről Szilasbalháson át Ozora felé egy kerülőúton a lovasságot és a tüzérséget, s mert egy, az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz írott levelében nem a legelismerőbben nyilatkozott Perczel hadvezéri képességeiről. Perczel először főbe akarta lövetni Görgeit, de aztán a rögtönzött haditanácson résztvevők véleményét hallva, lehiggadt, s elfogadta a Görgei által javasolt bekerítő hadmüvelet tervét. A haditanácson Gáspár is ott volt.

97 A haditanácsot követően Görgei a maradék lovassággal és némi gyalogsággal a megkerülő oszlop megerősítésére indult, ismét Gáspár társaságaban.

98 A siker nem maradt el. Másnap, október 7-én az északról Perczel és Görgei által szorított, délről a Csapó Vilmos tolnai nemzetőrei által feltartóztatott horvát hadosztály, 7553 fő, Ozorával átellenben, a Sió túlpartján megadta magát. Ezzel a szabadságharc egyik legjelentősebb győzelme született meg. Bárándnál és Ozoránál több mint 9000 fő esett fogságba, ugyanennyi lőfegyver, 12 löveg és a hozzájuk tartozó lőszer került a magyar csapatok kezére. Perczel arra már nem vigyázott, hogy határőrök fegyvereinek jó részét a népfelkelők és nemzetőrök szét ne hordják. Végül Görgei felszólítására Perczel parancsot adott Gáspárnak, hogy húzzon kordont a még megmaradt fegyverek köré.

99 A győztesek nem sok érzékkel viseltettek egymás dicsősége iránt. Perczel hosszú, Görgei rövid jelentést küldött a történtekről az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, amiben meg sem említették egymást. Gáspárt viszont mindketten dicsérték. Perczel a jelentésben elsőként említette „Gáspár huszárkapitány urat, és átaljában a vitéz és az ellenséget rettegtető öszves huszárosztályt derék tiszteivel egyetemben."

100 Görgei jelentése sokkal rövidebb volt, de Gáspárról és huszárairól sokkal hosszabban szólt: „A mai esetet nagyszerű következményeivel csupán csak a derék, igen derék Miklós huszár 2-dik őrnagyi osztályának köszönhetjük. - Szerencsénk, hogy ellenségünket ezen vitéz magyar katonaság által már f[olyó] h[ó] 4-én a táci esetnél kimondhatlan rémülésbe ejtve, még időt se vett magának hadseregünk többi részei minőségéről tudakolni. - Különben nem tudom, mennyire mentünk volna vele: de az bizonyos, hogy annyira aligha. - Méltányos tehát ezen dicső huszárosztályt a legfényesebben kitüntetni; mindenek előtt pedig ideiglenes parancsnokát, Gáspár Andor századost, jelen soraim vivőjét őrnaggyá rögtön kinevezni." A felszólításnak meg is lett az eredménye. Gáspár az Ozoránál zsákmányolt zászlókkal akkor érkezett meg október 8-án a képviselőházba, amikor Pázmándy Dénes, a Görgey - Katona 97. o. 98 Görgey - Katona 99. o.- Görgei Artúr és István visszaemlékezései egy ponton nem egyeznek. Görgey Artúr I. 178. o. szerint Dégről még Perczel megérkezése előtt útba indította a tüzérséget; Görgey - Katona 99. o. szerint a tüzérség elküldésére csak a dégi haditanács után került sor. Egy névtelen, 1850-ből származó kézirat - amely máshol több ponton megegyezik Görgei Artúr előadásával - ez utóbbi állítást erősíti meg. Geschichtliche Facta und Momente aus der ungarischen Revolution. Der Feldzug gegen G[eneral] Roth. Perczel und Görgei. Pest, im Jahre 1850. KA Nachläße. B/86. Nachlaß Haynau. No. 103. 99 Görgey - Katona 103-104. о.; László Károly 8-9. о. 100 Görgey - Katona 323. о. 101 Hermann Róbert, 2001. 65-66. о. 32