Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

74. II. MÁRTON 1686-tól LV. «-'^orkovich Mártont Pray nem számítja a kalocsai érsekek közé,

440 Horváth pedig Gubasóczy elé helyezi.

441 Mindkettő tévedését leleplezi az az okirat, melyet a magasságos zágrábi püspök, Verhovácz Miksa volt szíves velem közölni. Az okirat így szól: „Mi Lipót... emlékezetül adjuk... hogy mi, jóságosan tekintetbe véve kedvelt hívünk, tisztelendő Borkovich Márton zágrábi püspök, tanácsosunk kiváló képzettségét és tudását, életének és erkölcseinek feddhetetlenségét, többi erényeit és kitűnő lelki adottságait, melyekkel, mint azt saját magunk tapasztaltuk, az isteni kegyesség feldíszítette, úgy döntöttünk, hogy ő a kalocsai és bácsi kánonilag egyesült egyházak érsekségére, mely néhai tisztelendő Gubasóczy János, azon érsekség utolsó, igazi és törvényes birtokosának halálával és e világból való távoztával jogilag és ténylegesen üresen áll, előléptetjük, kinevezzük és bemutatjuk, és magát a kalocsai érsekséget királyi főkegyúri jogunknál fogva... minden várával, várkastélyával, királyi és mezővárosával, falujával, birtokával, jószágaival és minden egyéb tartozékával együtt... melyek a kalocsai érsekséget jogilag és régtől fogva illetik... Borkovich Mártonnak megérdemelten adjuk és juttatjuk... Az ausztriai Bécsben az Úr 1686. esztendejében, december 26-án..."

442 Ennek alapján érthetővé válik, hogy Borkovichot a kalocsai érsekek közé kell számítanunk, miként az is, hogy Gubasóczy után kell helyeznünk. Tanulmányait az érseki székhelyen, majd a bécsi Pazmaneumban és a római Collegium GermanicoHungaricumban végezte. Hazatérve kisebb javadalmak után 1667-ben elnyerte az esztergomi érseki helynökséget, valamint a scopiai (skopjei) püspöki címet (l. Királyi Könyvek 14.86). 1668-ban pécsi püspökké nevezte ki a király. 1670-ben már komoly politikai szerepben látjuk viszont: az ez év tavaszán zászlót bontó, Zrínyi Péter és I. Rákóczi Ferenc vezette nemesi felkelés összeomlása után részt vett abban az ún. lőcsei commissióban, amely Rottal János vezetése alatt tömegesen tartóztatta le a mozgalom résztvevőit. A felkelők elfogatása után tagja volt annak a bíróságnak is, amely elítélte őket: míg a vezetők ügyét Bécsben tárgyalták, addig a többi elfogott résztvevő felett az 1670 végén Pozsonyban felállított törvényszék mondott ítéletet, melynek az említett Rottal János elnöklete mellett ő is tagja volt. L. Fragmenta 311. Minderre még l. Benczédi: Magyarország története 1176-1177. Feltehetően a Szelepcsényi-féle vésztörvényszék munkájában is részt vett. L. Koller VU. 82. 1676-ban a király a váci püspökségbe helyezte át. 1679-ben a nyitrai püspökség élére került, sőt a kancellári méltóságot is átvette Szelepcsényitöl, amelyet egészen haláláig viselt. L. Ember: Magyar közigazgatás 113. A kalocsai érseki címet - a nyitrai megtartása mellett - 1685-ben nyerte el (Széchényi áthelyezése után), de egy évvel később bekövetkező haláláig aligha került kapcsolatba egyházmegyéjével. Személyére még l. Koller VII. 81-87.; Episcopatus Nitriensis 379-381.; Kollányi: Esztergomi kanonokok 272-273.; Chobot II. 590-594.; Szarka: Váci egyházmegye 71-74. et passim; Váci Egyházmegyei Almanach 170-171. 440 L. Pray: Hierarchia II. 85. 441 L. Horváth: Natales 163-164. Horváth - helytelenül - Borkovich Márton kinevezését 1685-re, míg Gubasóczy Jánosét 1687-re datálja. 442 Az itt idézett oklevelet l. Királyi Könyvek 18.458. A Katona által közölt szöveg egy-két apróságon kívül megegyezik az eredetivel, azonban a dátumnál valószínűleg másolási hiba csúszott be, ugyanis az december 16-án kelt. L. uo. 86