Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

1736-ban tűnt föl a német eredetű fertálymester elnevezés, amely hamarosan kizárólagossá vált Egerben. A fertálymesterek kötelességei a porció beszedésétől a városi tanács határozatainak tudatosításáig terjedtek. Teendőik többsége a ,jó rend" megőrzésével volt kapcsolatos. A fertálymestereket a XVIII. században a negyedek lakói maguk közül évente választották. Fokozatosan alakult ki az a szokás, hogy csak a negyedek fertálymesterviselt polgárai vettek részt a választáson. A XVIII. század elején még terhes szolgálatot jelentett a fertálymesterség, kevés megtiszteltetéssel és tekintély lyel. A fertálymesteri tisztség társadalmi presztízse azonban folyamatosan nőtt. A XX. század első felében érte el csúcsát. Ekkor már magas rangú főpapok és jeles közéleti értelmiségi férfiúk is nagy megtiszteltetésnek vették, ha fertálymesterek lehettek. A tekintélynövekedés együtt járt a választás akkurátus ceremóniáinak elszaporodásával és a Szent Apollónia-napi (február 9.) eskütétel látványos népünnepéllyé magasztosulásával. Az egri fertálymesterek ünnepi alkalmakkor piros bélésű, száz ráncú fekete köpenyt viseltek. Kezükben szalagokkal ékesített díszes botot tartottak. Más felföldi és dunántúli városok fertályai, tizedei A dunántúli városok fertályokra, tizedekre tagolódását Csizmadia Andor tekintette át. A tizedbeosztás és a tizedesség nyomaira lelt többek között Győrött, Szombathelyen és Kőszegen. A fertálybeosztást és a fertálymesteri intézményt találta jellemzőnek Sopronban és Székesfehérváron. Győr város történeti forrásaiban a változás, az átalakulás folyamatát is megfigyelhette. A XVI-XVII. században, amikor Győrnek jobbára még magyar lakossága volt, a rendészeti teendőket hadnagyok és tizedesek látták el, ami talán tizedbeosztással járt együtt. A német lakosság megszaporodása után, adatolhatóan 1722-től Győrött is a fertálymesteri intézmény vált jellemzővé. Győr középkori történetében volt nyoma az utcák önállóságának, vásártartási jogának is. A német lakosságú Sopron fertályai talán még Bécs fertályainál is régebbiek. Bécs fertályokra osztását I. Ferdinánd rendelte el 1526-ban. Sopron külvárosának már 1424-ben 4 fertálya volt. A soproni városnegyedek szerepelnek a város legelső fennmaradt jegyzőkönyvében is, amely 1455-ben kelt. Egy 1508. évi közgyűlési jegyzőkönyv-töredék említi először név szerint a soproni fertálymestereket. A legtöbb nyugat- és észak-magyarországi városban a XV. században fejlődött ki a fertálymesteri intézmény. Azokban a városokban, ahol korábban a magyar lakosság és vele együtt az utcakapitányi és tizedesi intézmény volt a jellemző, a XVII. század végén és a XVIII. században a német lakosság dominánssá válásával együtt járó fertálymesteri intézmény fokozatosan kiszorította a helyi önigazgatás és rendészet korábbi magyar formáit. A felföldi polgárvárosokat, például Besztercebányát, Lőcsét valószínűleg a német városjog hatására a XVI-XVII. században a fertálybeosztás és a fertálymeste1 BREZNAY Imre 1939. 7