Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

ri intézmény jellemezte. E városokat rendszerint negyedekre, a negyedeket német szokás szerint tizenkettedekre osztották. A negyedek élén Viertelmeyster, a tizenkettedek élén Rothmeister állt. 1566-ban Viertelherrn néven Kassán is fertálymestereket említett egy választási jegyzőkönyv. A fertálymesteri intézménynek fontos szerepe volt Gyöngyös város életében.

2 AZ ALFÖLDI TELEPÜLÉSEK TIZEDEI ÉS AUTONÓM UTCÁI A debreceni példa Debrecen városa a XVI-XIX. században járásokra, utcákra, tizedekre tagolódott. Az 1552-ben már létező két járás kerület-félét jelentett, amelynek, mint területi keretnek a szenátorok jelölésében, választásában volt szerepe. A városkormányzat, a népi önigazgatás alapegységének az utca tekinthető. Az utca szó azonban Debrecen történeti forrásaiban mást takar, mint a XX. századi magyar köznyelvben. Nem egy közlekedő utat jelöl két oldalán házakkal, hanem több utca együttesét, utcacsoportot, kisebb városnegyedet. A debreceni értelemben vett utcákat, az ún. derék utcák névvel emlegették. A debreceni polgár a derék utca neve mellől az utca szócskát rendszerint el is hagyta. A „Péterfiában", „Csapóban", „Piacban", „Hatvanban" stb. helymegjelöléseket használta. A XVII. században Debrecen város önkormányzata a következő 13 derék utcát, vagyis utcaként emlegetett utcacsoportot tartotta számon: Új utca, Hatvan utca, Mester utca, Csemete utca, Péterfia utca, Csapó utca, Cegléd utca, Varga utca, Boldogfalvi utca, Várad utca, Szent Miklós utca, Piac utca, Német utca. Az utcák, pontosabban az utcacsoportok tizedekre tagolódtak. A tizedek nagysága, házaik és népességük száma fölöttébb különböző volt. Valószínűleg a tizedben lakók anyagi helyzete, „tehetsége", „értéke", gazdasági ereje határozta meg a tized nagyságát. A XVII. században előfordult 40 házas és 60 házas tized egyaránt. 1607ben egy tizedre átlagban 53-54 ház esett. Föltehetőleg az a cél lebegett a városi önkormányzat előtt a tizedbeosztás során, hogy a kialakított tizedek azonos gazdasági súlyt képviseljenek, nagyjából azonos teherbíró képességgel rendelkezzenek. Következésképp, a tizedek száma évszázadok alatt többször változott. Ha nehéz idők jártak, és fogyott, szegényedett a lakosság, a városi tanács csökkentette a tizedeket. Ha nyugalmasabb idők következtek, és szaporodott a népesség, több tizedet kellett kialakítani. A tizedek száma a XVII-XIX. században 30 körül mozgott. 1607-ben Zoltai Lajos számolása és olvasata szerint 34, Szendrey István számolása ás olvasata szerint 32 tizedre oszlott a város. Hosszabb időszakot tekintve a számbavételt még inkább nehezíti, hogy nemcsak a tizedek, hanem az „utcák" száma is változott. Az utcák legfontosabb népi tisztségviselői az utcakapitányok voltak, akiket a tapasztalt utcabeliek közül évente választott meg az utca lakóinak gyűlése. Legtöbbször két kapitány működött egy utcában. Sajnos a régebbi és az új irodalom egyaránt 2 CSIZMADIA Andor 1942/b., - CSIZMADIA Andor 1983., - BÁRTH János 1996. 160-161. 8