Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kispálné Lucza Ilona: Emberarcú múzeumi história
128 elodázta, hogy a ragaszkodó városok kétkedése újra és újabb bizonyosságot várt, ugyanis Petőfi szülővárosának lenni imponáló státus lett volna. A szülőhely kérdésének gondos és alapos mérlegelése után vált véglegessé a társaság döntése, és 1880. október 17-én Jókai lelkes beszédével a látogatók előtt is kinyílt a szülőház kapuja. „S ez új gazdának gondja lesz időtlen időkig, hogy ez a hajlék épen fennmaradjon, ha roskadoz, újra helyreálljon, soha el ne hulljon, hogyha a nagy szellem visszavágyik, bekalandozva a kerek világot s az egek csillagképeit, ebben a csendes kis otthonban mindig megtalálja azt a helyet, ahol most is visszazöng még az elnyugtató bölcsődal:"Cserebogár, sárga cserebogár"...4 A ház hivatalos megnyitása és átadása után volt már helyhez köthető kultusz-élet Kiskőrösön Petőfi Sándor körül. 80 év elteltével sikerült azt elérni, hogy a szülőház berendezett épületként emlékeztessen a költőre, ne csupán a holt és üres tér álljon rendelkezésre. Ezt a törekvést fogalmazta meg a centenáriumi Petőfi-emlékbi- zottság, ennek az lett az eredménye, hogy 1951- ben korhű bútorokkal be is rendezték a szülőházat. Az akkori enteriőr nem volt kapcsolatban a Petőfi-családdal, de elősegítette, hogy 1953-ban Kiskőrösre kerülhessenek a pesti Bajza utcai Petőfi-házból a logikailag Kiskőröshöz kapcsolható bútorok - az ágy, az almárium, a láda - és néhány tárgy. Ez jelentette az első kiállítást is a költő szülőházában. 1969-ben múzeumépülettel is bővült a tér, az újabb kiállítás szélesebb körű információk közvetítését tette lehetővé. A szakmai teendőket a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezet hangolta össze, a forgatókönyvet a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársai, Miklós Róbert és Balkányi Enikő készítette. A múzeumi szervezet irányításával készült 4 Részlet Jókai Mór 1880. október 17-én Kiskőrösön elhangzott ünnepi beszédéből
