Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kispálné Lucza Ilona: Emberarcú múzeumi história
129 el az 1987-es kiállítás is, ezt Kerényi Ferenc és Kiss József irodalomtörténészek forgatókönyve alapján kecskeméti stáb készítette. Ezzel zárult le egy hosszú fejezet Kiskőrös történetében. A település vezetése és a város lakói úgy érezték, hogy erősebb szálak kötik Petőfit a városhoz és viszont, mint amilyen ebben a működési szerkezetben megvalósulhat. Egyre erősödő hangon jelezték illetékes helyeken, hogy közvetlenebb kapcsolatra építenék a múzeum és a város hivatalos összetartozását. Sokszor tette ezt szóvá a kiskőrösi székhelyű Országos Petőfi Sándor Társaság, és - különösen 1992-től - ezt szorgalmazta a város vezetése is. Hosszú szakmai és fenntartói tárgyalás-sorozat eredményeként nyílhatott meg 1997. december 31-én a legújabb Petőfi-kiállítás, immár a város tulajdonában lévő Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumban. Ennek a folyamatnak részese Laczkó János, aki a Megyei Múzeumi Szervezet igazgató-helyetteseként támogatta, hogy a szervezetből kiválhasson, és városi tulajdonba kerülhessen a megye leglátogatottabb irodalmi emlékháza. A megállapodás része volt, hogy az új kiállítást még a múzeumi szervezet építi meg az átadásig minden szakmai elemért felelősséget vállalva. Mintegy két hónapig készült a kiállítás, bontani kellett a régit, átalakítani a szülőházit, és építeni az újat. Ez az időszak mutatta meg, mit is jelent a múzeumi hálózatban dolgozni. Laczkó János az építés minden percében velünk volt. Bizonyára ő volt a szakmai felelőse, de mi ezt nem éreztük. Nem vonta ki magát a munkából, ugyanúgy felvette a kalapácsot, mint a kesztyűt, ha a helyzet úgy kívánta. Örömmel hozta vissza másnap a műtárgyat, amit maga restaurált az éjszakai pihenője helyett, gyönyörködött az esztétikus kiállítási részletekben. Emberi és intellektuális finomságai munkánk során észrevétlenül besurrantak a közös légtérbe, és hosszú időre megtelepedtek bennünk. Laczkó János mindig
