Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

pajtása, nöismeröse, az apa katonatársának, ivócimborájának, pálinka tornájának felesége lett a keresztanya. Fontos körülménynek számított az életkor hasonlósága. Szinte kizárólag egykorúak komásodtak. Varságon a keresztelendő gyermek szülei a leendő keresztszülőket, vagyis leendő komájukat és komaasszonyukat nem hívták, nem felkérték szerepükre, hanem elfogadták jelentkezésüket, felajánlkozásukat. A leendő keresztszülők még megszületése előtt elkérték a gyermeket szüleitől. Ha híre járt, hogy egy fiatalasszony teherbe esett, hamarosan került keresztanya jelölt. Egy este megjelent a férjével fél liter pálinkát szorongatva a terhes nő házánál. Előadta kérését: „ha a buba meg lesz, adjátok nekünk kereszteltetni"". Ha a terhes nőnek tetszett az ajánlkozó, neki adta a keresztanyai szerepet. Ha nem tetszett az ajánlat, azt mondta, a gyermek már el van ígérve. Ha a keresztanya szült, komaasszonyának illett elkérni a gyermeket. Ilyenkor a komaasszony már várta a kérést. Gyakran előfordult, hogy ismerős házaspárok kölcsönösen megkereszteltették egymás gyermekét, és kétszer komásodva valóságosan megkomásodtak. Minden gyermeket más keresztanyának adtak kereszteltetni. Következésképp, egy-egy házaspár régebben akár 10 házaspárral, a XX. század vége felé 2-3-4-5 házaspárral is megkomásodhatott. Olyan asszonyoknak, akik a XX. század közepén voltak fiatalok, a bérmagyermekeket is számolva, akár 30 keresztgyermekük is lehetett. Egy varsági fiatalasszony, aki az ezredforduló táján érte el 40. életévét, jobbára az 1980-as években 6 valódi és 8 bérmakeresztgyermeket, összesen 14 keresztgyermeket gyűjtött össze magának. Ha a keresztelőn nem voltak jelen a család többi gyermekének keresztszülei, a keresztelő után két héttel a kisgyermekes háznál újabb nagy ebédet tartottak, amelyet komatartás-mk neveztek, és amelyre a nagyobb gyermekek keresztszüleit, a korábbi komákat hívták meg. Varságon a valódi keresztgyermeket és a bérmakeresztgyermeket egyaránt keresztgyermeknek hívták. Megszólításkor a keresztanya a keresztfiam, keresztlányom kifejezéseket használta. Ha beszélt keresztgyermekéről, és meg akarta különböztetni a valódi keresztgyermeket a bérmakeresztgyérmektől, első esetben a kereszt szó ismétlésével, második esetben a bérma előtagot tartalmazó szóösszetétellel jelölte meg a szóban forgó személyt. így emlegette keresztgyermekeit: keresztkeresztfiam, keresztkeresztlányom, bérmakeresztfiam, bérmakeresztlányom. Keresztszüleit a keresztgyermek attól függetlenül, hogy annak idején keresztvíz alá tartották, vagy bérmáláskor kezüket a vállára tették keresztapámnak és keresztanyámnak szólította. A keresztszülők szüleinek öregkeresztapám és öregkeresztanyám megszólítás járt. A gyermek szülei gyermekük keresztapját komának, keresztanyját komaaszszonynak szólították. A keresztszülők ugyanígy szólították keresztgyermekük szüleit, mivel a kereszteléskor megkomásodtak. A két házaspár kölcsönösen öregkomának és öregkomaassonynak nevezte egymás szüleit. Megszólításukra a rövidebb koma és komaasszony kifejezéseket használták. A megkomásodott házaspárok férfi és nőtagjai hajdan kölcsönösen magázták egymást. A komák és komaasszonyok magázódása azonban a XX. század utolsó harmadában fokozatosan kiment a divatból. A változás területenként és társadalmi