Bárth János: Jézus dicsértessék! (Kecskemét, 2006.)

V. AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK VALLÁSI VONATKOZÁSAI

csoportonként is különböző időpontban zajlott le. Természetes, hogy a távoli Sólyomkő vagy Bagzos csak paraszti munkából élő famíliájában tovább tartott a komaasszonyok magázódása, mint egy Központban lakó közalkalmazott, hivatalnok, kereskedő, kocsmáros, erdész családjában. Egy 1961-ben született, hivatalban dolgozó és a Központban lakó varsági fiatalasszony elmondta, hogy ő már tegezte komaasszonyait. Anyja, aki 1941-ben született és a XX. század utolsó évtizedeiben szintén a Központban lakott, ugyancsak tegezte komaasszonyait, pedig az 1960-as években, fiatalasszony korában, még előfordult Varságon a középkorú komaasszonyok magázódása. Öreganyja, aki 1915-ben született és az 1930-as években Tálasbércen volt fiatalasszony, egész életében magázta komaasszonyait és komáit. Hasonló módon viselkedett 1908-as születésű öregapja is, aki az elbeszélő asszony viruló fiatalságú komaasszonyát, azon az alapon, hogy leányunokájának a komaasszonya, dédunokájának keresztelője után az 1980-as években vénemberként is magázta és komaasszonynak szólította. Varságon a gyermeknek általában egy keresztkeresztanyja volt. Tudtak azonban a varságiak is arról, hogy máshol más szokás járta. Elrettentő példaként emlegették, hogy Szentegyházasoláhfaluban 12 házaspár is felsorakozott keresztszülőként a keresztelendő csecsemő mögé. Egyesek a XX. század végén, Varságon is megpróbálták elterjeszteni a valószínűleg Csík felől terjedő több keresztszülő divatját. A varsági plébános azonban nem volt túlzottan lelkes az ötletért. Annyi megmaradt a szokásváltoztató kísérletből, hogy az ezredforduló táján néhány varsági gyermek már elmondhatta magáról, hogy két nő is közreműködött a keresztelésénél keresztanyaként. Ilyen esetekben azt a keresztanyát, aki a gyermeket keresztvíz alá tartotta, és akit a pap keresztanyaként beírt az anyakönyvbe, főkeresztanyának, férjét fökeresztapának, illetve a házaspárt együtt főkomáknak emlegették. A másik házaspárról pótkomákként szóltak. A pótkeresztanyák és pótkeresztapák a főkeresztanyákkal és a fökereszapákkal ellentétben leginkább a fiatal vérrokonok közül kerültek ki. Előfordult, hogy valaki olyan messze vetődött el Varságról, hogy rendszeresen haza sem látogatott. A komaságát azonban számon tartották és az emberélet nagy fordulói alkalmával aktivizálták. Egy fiatalasszonytól hallott történet szerint, keresztelésekor apjának egyik pálinka komája kérte el őt keresztlányának. A komává lett keresztapa azonban nem sokkal a keresztelő után feleségével útra kelt, és elköltözött Temesvár környékére, a Bánságba. Családi és egyéb okokból nem járt haza Varságra. Az emlékező nem is ismerte. Akkor látta először, amikor férjhezment, mivel a szülei meghívták a lakodalomba a bánsági komát. A komaság kötelékének erejét mutatja, hogy a távolba szakadt keresztapa sok év után hazajött szülőföldjére, és megjelent hajdani keresztlánya lakodalmában. A történetnek van még egy néprajzi vonatkozása. Nevezetesen az, hogy a Bánságba vándorolt keresztapa anyja végig Varságon lakott. Számon tartotta, hogy fiának van egy keresztlánya. Húsvét vasárnapokon a tényleges keresztanyákhoz hasonlóan, távolba szakadt, keresztszülői kötelességeit elhanyagoló fia és menye helyett piros tojást adományozott a leánynak a templom előtt. A leány következetesen keresztanyámnak szólította az idős aszszonyt. Előfordult, hogy a szülők hajadon leánynak adták oda a gyermeket kereszteltetni. A leány-keresztanya mellé a szereteje állt a keresztelő alatt. Ezzel ő lett a