Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

A számokból megállapítható, hogy 1959-ben Csinód és Egerszék területén még létezett 10 olyan ház és 11 olyan csűr, amelyik 1930 előtt épült. Ezek az épületek 1980-ra 1 ház és 3 csűr kivételével már eltűntek. Az új épületek arányát jól mutatja, hogy 1980-ban 100 házból 70, 95 csűrből 65 az 1950 utáni három évtized alatt épült. Építőanyagok, építés, építők Az Úz-völgyi épületek legfontosabb építőanyagának a XXI. században is a környéken nőtt fa, elsősorban a fenyőfa tekinthető. Méginkább így volt ez a XX. században. A fa a legkülönbözőbb formában kapott szerepet az építkezéseknél. A falakat hosszú kerek fatörzsekből, boronákból, bránákból, vagy szögletesre bárdolt farönkökből rakták. A gerendázathoz és a tetőszerkezethez természetesen ugyancsak gömbölyű vagy szögletesre faragott fákat használtak fel. A tetőt fazsindellyel vagy a zsendely-tö\ nagyobb dránicával fedték. Léceket fektettek a tetőfedő anyag és léchálót raktak a fal vakolata alá. Deszkát használtak a padozatok elkészítéséhez, valamint az egyszerűbb melléképületek pl. sütő, fásszín vékony falának felállításához. A tanyaépítők az építkezéshez szükséges fát legtöbbször a saját birtokukon, kaszálójuk szélén vágták ki. Ezáltal gyarapították kaszálójuk területét. Akinek nem volt elég fája, mástól vette meg a hiányzó mennyiséget. Beszélgetés során gyakran lehet hallani: A kaszálónak ezen a részén erdő volt, X. Y. háza lett belőle... A kivágott fákat az építkezők családi segítséggel maguk faragták meg. A XX. század közepén az egerszéki Farkas Jánosnak, az ugyancsak egerszéki Tankó Árpádnak és a csinódi Tímár Imrének volt cirkulája. Az egerszéki Farkas Imre az 1930-as évektől az államosításig gáterrel is rendelkezett. Ezek a fafürészelő eszközök elősegítették a fa építőanyagok könnyebb és gyorsabb megmunkálását. A zsindely és a dránica készítéséhez jobbára minden Úz-völgyi férfi értett. Fa is akadt hozzá a környező erdőkben. Ha az építkező nem ért rá zsindelyt vagy dránicát faragni, megvette a szükséges mennyiséget olyanoktól, akik szabad idejükben szívesen foglakoztak zsindely- és dránica-csinálással. A tokozat szóval emlegetett ajtókat és ablakokat csángó faragó-asztalos specialistákkal készíttették el az építkezők. A XX. század közepén különösen jól értett az ajtók és ablakok előállításához az egerszéki Farkas Péter Ferenc, valamint az Egettvész oldalában lakó Szőcs Dávid. Ablaküveget sok utánajárás és szállítási nehézség árán Csíkszeredában szereztek az építkezők. Lejtős talajon a legrégiesebb faház alá is tettek néhány követ, hogy a lejtő okozta szintkülönbséget kiegyenlítsék. Az igényesebben megépített