Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

házak alá a XX. század második felében gyakran raktak kisebb-nagyobb kőfalat, hogy a talpgerendák ne a földön feküdjenek. Kővel boltozták a hegyoldali pincék egy részét is. Aki házat vagy csűrt akart építeni, annak a fa, mint a legfontosabb építőanyag mellé követ is kellett szereznie és szekérrel az építkezés helyszínére szállítania. Sajnos, nem minden kő volt alkalmas építkezésre. Az ún. gombolyékkő kerekded formájú. Nem való épület alá. Ellenben a reves kő lapos és nagyon jól használható építkezésnél. Rángával ütve hasad. A csinódiak és az egerszékiek számontartották azokat a helyeket, ahol réteges, hasítható követ lehetett találni. Ezeken a helyeken gyűjtötték építkezéseikhez a lapos köveket. Nevezetes kőfejtő helynek számított Egerszék bűtejin a Kősorka nevű területet, ahol az 1940-es évek első felében az állami útépítéshez bányászták és ahonnan csángó szekerekkel fuvarozták a szükséges követ. Előbb és később magánemberek is jártak oda kőért, ha építkeztek. Sokan gyűjtöttek lapos köveket építkezés előtt a patakok partján. A patakból származó követ vízikőnek nevezték. Megkülönböztették a bányászott kőtől. Az építkezésekhez gyakran használtak föl bontásból származó anyagokat. Beszélgetés közben gyakran hallunk arról, hogy valaki eladta régi házát, csűrét abból a célból, hogy a vevő szétszedje, fáját, kövét elszállítsa és másutt felhasználja. Bizonyos épületekről számon tartja az emlékezet, hogy korábbi életükben másutt álltak. Régi gazdájuk eladta, új gazdájuk pedig megvette, szétszedte, átszállította és új helyükön felépítette őket. Példaként említhetném Fodor Terézia Őrház patakában üresen álló szoba-kamra osztatú kicsi tornácos házát, amelyet a tulajdonos apja, Fodor Károly épített a XX. század közepén. A ház addig az Úz vize mellett állt. Fikó Béláé volt. Fodor Károly megvette tőle. Szétszedte. Fájából az Őrház patakában újra házat épített, amely a XXI. század elején is létezik. Másik példaként Györgyicze Andrásné Rusz Ilona házát említem, amely az 1960-as évek közepe óta az Úz vize mellett áll a Gábri pataka és az Egettvész pataka között, Farkas Bokor szomszédságában. A körülötte lévő kaszálót Györgyiczéné csereingatlanként kapta fenyőfejei örökségéért. A ház korábban Baglyodban állt és az állami erdőgazdaság birtokolta. Györgyicze András, mint erdőgazdasági dolgozó lakott benne népes családjával. 1964 táján Györgyiczéék megkapták a házat az államtól, arra való tekintettel, hogy 9 gyermeket neveltek. Az épületet szétszedték, és Györgyiczéné Uz mellyéki kaszálóján újra felépítették. A munkálatokat Györgyiczéné apja, a balahányosi származású ezermester Rusz Péter irányította. A csinódi és az egerszéki férfiak, mivel legtöbben járatosak voltak a famunkák terén, a XX. század utolsó negyede előtt házaikat leginkább maguk építették, családi, rokoni összefogással, segítséggel. Előfordult, hogy a gerendák emelgetéséhez és más, sok munkaerőt kívánó munkákhoz