Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Emlékezés a szabadságharcra - Székelyné Kőrösi Ilona: A Délvidék 1848-ban
Székelyné Körösi Ilona szervezésével alakított ki védővonalat a szerb csapatok előtt. Augusztusban a védvonal négy táborában állomásoztak a magyar csapatok: Verbász, Óbecse, Nagybecskerek és Versec térségében. Júliusra a magyar kormány erőfeszítései nyomán a Délvidékre vezényelt haderő létszáma mintegy 15 000 fő volt. Philipp Bechtold altábornagy, főparancsnok július 14-én indította a szerbek ellen az első jelentős támadást. Ez volt Szenttamás első ostroma. Szenttamás a Ferenc-csatorna partján található település volt, 8000 szerb és 3500 magyar lakossal. A szerviánusok és a helybeli szerb többség a magyarság jelentős részét elüldözte, felkoncolta, vagy sáncépítésre kényszerítette. A nyár elejére jelentős erődítménnyé fejlesztették, ellátták tüzérséggel, jól képzett legénységgel. A szerbek egyik legfontosabb főhadiszállása és a bácskai felkelők portyázásainak bázisa lett. Szenttamás elfoglalásával több hónapon át kísérletezett a magyar kormány által kinevezett délvidéki katonai vezetés. Az első, július 14-i kísérlet csekély haderővel, összehangolatlanul indult, és teljes kudarccal végződött. 1848 augusztusától már a bevezetőben említett Szalkay Gergely is a délvidéki események szemtanúja. Alakulata augusztus 5-én érkezett Óbecsére, majd onnan Hegyesre, Hegyesről Verbászra vonultak - gyalog. Az út és a táj Szalkay leírása alapján a következőképpen festett: „A legforróbb nyári nap, és az egész úton sem víz, sem árnyék, letarolva, legázolva a legszebb vidék, felégetve a legszebb mezei lakok és tanyák, betemetvék és lepusztítvák a kutak, szóval puszta és kietlen az egész táj, mindenfelől a pusztulás és dühöngő rabló csapatok vémyomai látszanak.[...] Itt-ott egy- egy leégett puszta tanya, mellyekből elvadult s kiéhezett ebek ordítának felénk, és néhány tyúkok és pulykák bujkáltak a bozótba, melyeknek üldözéseitől lehetetlen volt visszatartani honvédeinket, míg mások dinnyéket kapkodtak az árván hagyott dinnyeföldeken, hogy azzal olthassák égő szomjukat.”3 Szalkay Gergely legközelebbi bajtársai között ott volt a szabadságharc több jeles vezetője - akik az 1848/49-es katonai pályafutásukat a Délvidéken kezdték. A 6. honvédzászlóalj századosaként kezdte Klapka György, később a bánáti hadtest vezérkari őrnagya, itt volt a tisztikar tagja Szabó Zsigmond, Petőfi István, Csikány Ferenc, Perczel Pál, Dipólt Antal. Augusztusban a Délvidéken tartózkodott Aulich Lajos, Bakonyi Sándor ezredes, majd később Damjanich János, Kiss Ernő, Vécsey Károly. Szalkay alakulata mellett harcoltak a Lenkey-huszárok, élükön a legendás hírű és tragikus véget ért Lenkey Jánossal. Lenkey százada volt az első, amely 1848 májusának végén hazaszökött állomáshelyéről, a galíciai Mariampolból, a 6. (Württemberg) huszárezred kötelékéből. A közvélemény lelkes ünnepléssel fogadta a Dnyeszteren átúsztatott, sok viszontagságot megélt huszárszázadot, a szökés azonban katonai 3 SZALKAY 1998. 21.; 70. A 6. honvédzászlóalj honvédéit az első magyar hadigőzös, a Mészáros hadihajó szállította Óbecséig. A BÁCSKA című, Zomborban megjelent lap 1885 februárjában az Óbecsére érkezés időpontjától 1848 szeptember végéig közölt Szalkay visszaemlékezéseiből, 4 folytatásban. Címe: A hatodik honvédzászlóalj Bácsmegyében 1848-ban. Szalkay Gergely honvéd őrnagy és zászlóaljparancsnok emlékirataiból. Közli: Dudás Ödön. BÁCSKA VIII. évf. 1885. 11-15. sz. (febr. 6 -febr. 20.) 124
