Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A mindennapok és a kitüntetett alkalmak táplálkozási rendje
A húsvétvasárnapi reggeli misére egy kosárban szenteltetni vittek egy-egy darabot az ünnepre elkészült ételekből - egy szelet tőtött bárányt és sonkát, kenyeret, sót, egy- egy tojást, fonott kalácsot - és még bort is. Akinek nem volt bora, az pálinkát vitt, ám a pap megmondta, hogy ő pálinkát nem szentel, csak bort. A szenteltet vitték reggel a kicsi misére - amiké)’ hazajöttünk a templombo, reggeliztünk. Pünkösd ünnepéhez a XX. században nem kapcsolódtak sajátos étkezési szokások. A gazdasszony valamilyen húsételt tett az asztalra. A tyúkhúsleves és a töltött káposzta volt a leggyakoribb étel, és az otthon maradt családtagok az ünnep alatt ezt fogyasztották. Ezen a napon sokan eljártak a csíksomlyói pünkösdi búcsúba. A helyi búcsúra a háziasszonyok az édes tészták és sütemények köréből igyekeztek a legjobbakat megsütni. Az 1950-es években a torta volt a legnépszerűbb édesség. A tortasütéssel akkoriban ismerkedtek meg a falubeli asszonyok, és az első tortákat kimondottan a búcsús vendéglátás alkalmára sütötték. A névnapi köszöntések során minden háznál a kitüntetett alkalmat megillető, vendégváró ételek voltak szokásban. Hagyományosan perecet sütöttek a kemencében, amelynek a tésztája megegyezett a tejfölös lepénnyel. A süteményezés az 1950-60-as évektől vált szokássá a vasárnapi ebédhez és az ünnepi alkalmakhoz kapcsolódva. Mivel ekkor a cukorhoz nem volt könnyű hozzájutni, természetesen csak ritkán tudtak az asszonyok édes tésztával és süteménnyel kedveskedni családjuknak és vendégeiknek. Különösen a téli névnapokon gyűltek össze a rokonok és a jó barátok: A névnapokat azelőtt jobban tartották, főleg karácsonykor Szent Istvánt. Jöttek apámhoz a rokonok vidékről is. Tőtött káposzta vót gömböccel, szelet húsok. Azzal kínálták őket, ami az ünnepre vót. Az emberi élet fordulóinak és szakaszainak étkezési szokásai A keresztelő, a pocita vagy radina A keresztelő után a szűk család és a keresztszülők ünnepi ebédre gyűltek össze. Az 1950-60-as években a keresztelői ebéd fogásai a lakodalmi étrenddel egyeztek meg. Először a pörköltöt tálalták fel, majd ezután következett a húsleves, végül a sültek és a sütemények. A keresztelőre perecet sütöttek kelt lepénytésztából: kifordították a kemenceföldjén, majd megvizezték a tetejét és megcukrozták. Egyesek ma vendéglőben tartják a keresztelői ünnepi ebédet vagy vacsorát. Egy csokor virágot és egy tortát visznek a keresztszülők erre az alkalomra. A pocita vagy más szóval a radina a gyermekágyas asszonynak ajándékként szolgáló ételt és magának az ételvitelnek a szokását foglalja magában. Azt mondták: Megyünk radinára!'9 18 Bárth János varsági gyűjtései szerint Udvarhelyszékben a pacita, Csíkban pedig a radina járta. A radina állítólag expanzív szó. 37
