Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A mindennapok és a kitüntetett alkalmak táplálkozási rendje
A faluban a gyermekágyas asszony részére, az újszülött hathetes koráig, hat héten át vitték a pocitát, a komaasszonyok megbeszélték egymás között, hogy mikor ki viszi az ételt. A vasárnapi étel tyúkhúsleves, sült tyúkhús volt rizskásával és Madonna-tészta vagy más sütemény: fánk, újabban képviselőfánk, kutyatészta, azaz ’nem sikerült tészta’. Hétköznap estére vittek tojásos húst, azaz rántott húst, főtt pityókát savanyúsággal. Más komaság körében a gyermekágyas asszonynak a keresztanya háromszor vitt enni: egyszer ebédet, egyszer vacsorát, a harmadik alkalom pedig a keresztelői ebédet jelentette. A radinás kosárba étel, bor és pálinka került. Minden héten egyszer vittek különféle ételekkel teli kosarat: fánkot, palacsintát, kürtőskalácsot, köménymaglevest, cikóriakávét. A gyermekkor A gyermekeknek jó föles tejet adtak reggelire, mellé puliszkát, a legkisebbek gyakran kaptak tejes kását (általában tejbegrízt, ám a tehetősebbek tejberizst) is. Teát csak akkor kapott a gyermek reggelire, ha beteg volt. A kenyérsütés napján az anya madarat sütött nekik, vagyis madár formájú tésztát sütött a kemencében a kenyértésztából. Az iskolába járó gyermekeknek uzsonnát is csomagoltak: legtöbbnyire hajában sült krumplit vagy szilvaízes kenyeret. Ha a gyermek átment a szomszédba, ott általában kenyérrel volt szokás megkínálni: Mindig kenyeret adtunk... Az én lányom is, miko átment a szomszédba, azzal jött haza, hogy kenyeret kapott. Itt az vót a szokás, nem cukorkát kapott, édességet, hanem kenyeret adtak neki: zsíros vagy lekváros kenyeret. Vajas kenyér nem vót - a vajat eladtuk, fa formába csináltuk. Egyes családokban a nagyanya vagy az anya gyakran elkészítette a gyermekek kedvenc ételeit. Más házaknál erre nem figyeltek: Nekünk nem vót mibe’ válogatni. Főztek - mindent megettünk... Olyan nem vót, hogy válogassunk, hogy ezt nem szeretjük. A következő visszaemlékezés is ezt a szemléletet tükrözi: Nem nagyon sokat törődtek a szülők velünk. Ha akartad, megetted, s ha nem - más nem vót. Nem kényeztették akkó’ a gyereköt, edd meg, fiam, csokoládét adok, ezt adok, azt adok... Nem törődtek, megette-e. A büntetés az vót: estére nem eszel! A lakodalom A lakodalmi ebéd vagy vacsora során a család igyekezett a hagyományok által meghatározott elvárásoknak megfelelni a vendéglátás tekintetében is. A vagyoni különbségek itt kevéssé mutatkoztak meg, mivel a kevéssé tehetősek is igyekeztek előteremteni a lakodalmi ebéd vagy vacsora elvárt kínálatát. A szokásokban természetesen a II. világháború és az 1950-70-es évek szegénysége is megmutatkozik. Berze Józsefné Péter Anna lakodalmában, 1939-ben az ünnepi ebéd első fogása a tokán (pörkölt) volt borjúból és juhhúsból, pityókapirét kínáltak hozzá. A második fogás a leves volt: laskaleves majorsághússal. A főtt tyúkhúst a levesből kivették, és felszolgálták 38
