Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Sz. Kőrösi Ilona: A cigányság Kecskeméten a XIX–XX. században
személy, 169 gyermek és 153 felnőtt. A foglalkozásokat tekintve első helyen áll a muzsikus: 40 fő. 11 kolompár, 11 nyomorult és koldus, 6 napszámos, 5 kovács, 3 paraszt, valamint 1-1 lócsiszár, beretváló, csősz és kertész szerepel még. A két cigánytizedes: Ölvödi János, 38 éves muzsikus és Mikó István 26 éves muzsikus. A csősz a "város szolgája", a kertész: "tanyai lakos". Rácz István kolompár is a várost szolgálta korábban, - a megjegyzés szerint. Többen hosszú ideig katonáskodtak (13, 16, 19, 20, 22, és "több évig".) A cigányok újabb összeírására 1854-ben került sor, ekkor 82 családot számláltak, 328 taggal. Az ekkori szolgabírói jelentés szerint a cigányok rendesen viselték magukat, fizették az adót, csoportosan nem járkáltak. Az 1850-es években megszigorított útlevélkiadás mellett a várost alig hagyták el, 1852-ben pl. mindössze nyolcán kértek útlevelet.1' 1893-ban nagyszabású országos cigány össze írásra került sor. Az adatok nagyrészét sajnos csak vármegyei, illetve Duna-Tisza közi összesítésben tették közzé.13 Annyi mindenesetre kiderül a Kecskemétre vonatkozó anyagból, hogy a cigányok létszáma fokozatosan növekedett a század végéig. Kecskemét összlakossága ekkor 48493 fő, cigány 453 fő (224 férfi, 229 nő) Az összeírás során 3 kategóriát használtak: I. Állandóan megtelepedett II. Huzamosabb ideig megtelepedett III. Vándorcigányok Kecskemétre az I. kategória volt jellemző. A II. kategóriában mindössze 10 férfit és 6 nőt írtak össze, az ott-tartózkodás oka: "zenélés". A III. kategóriában 32 vándorcigányt találtak), 5 sátor és 2 kocsi tartozott hozzájuk. A helybeli cigányok lakásviszonyainál 6 házat és 72 putrit jelöltek. A cigánygyermekekről - általában - megemlítették, hogy járnak iskolába, jó eredménnyel. A kecskeméti cigányság magaviseleté: "tűrhető". (Három minősítés volt: kitűnő, tűrhető, és rossz. ) Az országos kitekintéshez meg kell jegyezni, hogy Kecskemét a cigányságnak az összlakossághoz való arányát bemutató térképeken a világosabb foltok közé tartozott. 1000 lélekre 1 főn aluli cigány lakosság esett pl. Szabadkán és Győrben, Kecskeméten és a Duna-Tisza közén 5 és 10 fő között. 1000 lélekre számítva 100-on felüli volt ekkor a cigány lakosság száma Nagy -Küküllő vármegyében (10,37%) A cigányságnak az összlakossághoz való arányát tekintve a vármegyék sorában Pest-Pilis-Solt -Kiskun az 50. helyen állt (0,97%), míg pl Nagy-Küküllő az 1. helyen. A városi törvényhatóságok közötti sorrendben Marosvásárhely volt az 1. helyen, Kecskemét all. helyen (0,93%). A cigányösszeírást közzétevő kötetben többek között a következőket olvashatjuk a cigányok és a különböző nemzetiségek viszonyáról, a térképeket és táblázatokat kommentáló részben: "Ami az ország nemzetiségeit illeti, a cigányok leginkább az oláh lakta vidéken vannak legnagyobb számmal. Általában véve jól megférnek a magyarral. A földrajzilag elég rossz helyzetű tótok közt is elegen vannak s helyenkiní a szerbek közt is. A német természet merőben ellenkezik a cigánnyal. A rutének közt igen kevés a cigány." A kecskeméti cigányság foglalkozási összetételét az 1893-as összeírás nem közölte külön14, de a helyi viszonyokat ismerve, a Duna-Tisza közi helyzet Kecskemétre is jellemző; nevezetesen a zenész cigányok magas aránya és a napszámosok növekvő létszáma. "Az Alföld kemény, szigorú földmíves munkája nem való a cigánynak, de a munkás115
