Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)

Sz. Kőrösi Ilona: A cigányság Kecskeméten a XIX–XX. században

kéz hiánya itt mégis aránylag sok cigány napszámost foglalkoztat. A zenész elemnek azonban éppen a zsíros alföldön van eldorádója" - írták a szöveges magyarázatokban.

Ezekben az években a kecskeméti cigányváros már a "hírős város" egyik nevezetessége volt. A cigányvárosról képes riportok jelentek meg, képeslapokat adtak ki a putriépületekről, megörökítették jellegzetes vályogházaikat. A századelőn létesített kecskeméti Művésztelep kapcsán így írt a Vasárnapi Újság cikkírója: "...színes ruhában lebzselő, futkosó asszonynép, heverésző gyerekhad, őspiszokfedte cigánynegyed, vásári élet - csupa festeni való".

A telep azonban nemcsak látványosság volt, hanem sok gondot is jelentett mind az ottlakók, mind a város számára. Nemcsak a cigányok létszáma nőtt folyamatosan, hanem a cigányváros is terjeszkedett. 1873-ban lezárták a régi katolikus temetőt. Rövidesen a temető helyén is építkezni kezdtek.

A városnak a cigányváros megszüntetésére irányuló törekvései és rendelkezései közel egy évszázadon keresztül újra és újra napirendre kerültek. Először 1873-ben határozták el a túlzsúfolt, egészségtelen, járványveszélyes és városépítészeti szempontból is kifogásolható cigánynegyed lebontását, illetve 10 éven belüli folyamatos megszüntetését. A tervek szerint a Libasoron kívül a szegedi országút és a Muszáj nevű városrész közötti téren egy új külvárost építettek volna fel.15 10 éven belüli megszüntetését tervezték 1874- ben és 1875-ben is. Ekkor a cigányvárosi putrik javítását, felújítását is megtiltották, majd engedtek a javításra irányuló kérelmeknek, csak új épületek építését tilalmazták a cigányvárosban. A tervezett új telekosztásról ekkor már az a vélemény is megfogalmazódott: "új háztelkek kiosztása által csak egy újabb czigányvárosrész alapíttatnék..."16

Ekkor merült fel a cigányvárosi telkek tulajdonjogának kérdése is. A cigányvárosi házak telkeit korábban az ott lakók nevére telekkönyvezték - több irat szerint tévesen - így a városnak a kisajátítást és kártérítést is terveznie kellett a cigányváros megszüntetésével kapcsolatban. A nádazásra, felújításra vonatkozó kérelmek éppen azért sokasodtak meg, hogy a kisajátításkor még értékelhető épületeik legyenek.17

A cigányügy rendezése az 1890-es években országos szinten is napirenden volt. A témára vonatkozó helyi anyagok összegyűjtését az Országos m.kir. Statisztikai Hivatal végezte. Kecskemét városa még 1895-ben is a cigányváros meglétéről tudósított: "Kecskemét th város területén tartózkodó czigányok a városon kívül elterülő városi tulajdont képező telkeken készült putri épületekben az úgynevezett "cigányváros"-ban laknak. Ezen külvárosrész földalatti lakóhelyeinél s lakóinak rakonczátlan természeténél fogva közegészségi és közrendészeti szempontból kifogás alá esvén, elpusztítása, s lakóinak a város többi lakosai közé vegyítése vétetett czélba, s e végett, ...431/870 .sz. közgy. határozattal kimondatott leendő megsemmisítése..., azonban gyakorlatilag keresztül vihetőnek a mai napig sem találtuk, részint a czigányoknak ezen helyhez való szívós ragaszkodása, részint pedig a háztulajdonosoknak az ismert rossz természetű cigány lakóktól való idegenkedése miatt"...18

Néhány évvel később ismét csak a tervek és elképzelések szintjén találkozhatunk a cigányvárosi házak kisajátításával és lerombolásával. 1902-ben a korabeli sajtó már a "cigányváros végnapjairól" írt; de a megoldás még évtizedekig váratott magára.|t)

Az 1936. évi összeírás szerint a cigánytelepen 843-an laktak. A cigányvárosi gyermekek száma 346 volt, közülük 164 iskoláskorú. Többen gyermekmenhelyre kerültek a nyomorúságos körülmények közül.

A kereső felnőttek túlnyomó többsége 5-6 foglalkozás közül tudott választani. A korhoz és az igényekhez kellett alkalmazkodniuk. 189 napszámost találunk közöttük (ebből 66 fő háztartásvezető és napszámos, 29 fő földműves-napszámos), 53 háztartásve116