Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Hozzászólások
Kalocsa, 1993. november 15-19. HOZZÁSZÓLÁSOK A konferenciáról megjelenő tanulmánygyűjtemény akkor lehet teljes, s maga a konferencia is akkor érheti el célját, ha a megjelenő előadásszövegek mellett a hozzászólások és a viták is valamilyen módon érzékelhetővé válnak. Ennek szolgálatában közöljük az alábbiakat. Nem biztos, hogy szerencsés a hozzászólásokat a kötet végén folyamatosan megjelentetni, de a szerteágazó vitát a legtöbbször képtelaiség egy konkrét előadáshoz kötni, ezért az egyöntetűség kedvéért mindegyiket a könyv végén közöljük. A konferencia alatti, közel öt órás vita közreadása technikailag is lehetetlen, ezért csak azokból a hozzászólásokból válogattunk, amelyek kapcsolódnak a rezümében kiirt témához, s azokhoz az előadásokhoz, amelyek helyet kaptak kötetünkben. Wilhelm Gábor ésPálffy Zoltán előadása után LUKACS LÁSZLÓ: A szociológusokról jutott eszembe egy viszonylag régi vicc. Még 1980-ban hallottam Barabás Jenő tanár úrtól, akivel a Váli völgyben voltunk néprajzi gyűjtésen, ő mesélte. Megjelenik két fiatalember falun egy parasztházban. Beköszönnek: - Jó napot kívánunk, adószedők vagyunk. Erre a házbeliek: - Hála Istennek, már azt hittük hogy szociológusok. A néprajzi gyűjtésnél az egyik kulcsfontosságú kérdés a bizalom kiépítése és megszerzése. Ezt a bizalmat magával a témával is föl lehet kelteni, hiszen az a tana a legbensőbb ügye annak az adatközlőnek. О avatottabb sok esetben abban a témában mint mi magunk. De meg lehet szerezni azzal is, hogy megrakom a szekerét, lepermetezem a szőlőjét, összevágom a tüzelőjét, kérvényt fogalmazok neki szociális segély ügyében, stb. Hyen szempontból ez nagyon egyszerű dolog. De a témával el is lehet vadítani az adatközlőt. Az 1960-as évek elején debreceni hallgatók Zemplénből gyűjtöttek Az egyik fiú bemegy egy házhoz, s megkérdezi: -Tessék mondani, énekelnek maguk balladát? A tisztes, idős parasztemberek soha az életben nem hallották azt a szót hogy ballada. Persze nem tudta a bizalmukat megszerezni. Az adatközlő és a gyűjtő közötti viszony valóban bonyolult. Ortutay Gyula szegedi polgári hallgatóságának 1940 táján mondta, hogy a gyűjtés nem is olyan egyszerű dolog. Képzeljék el - folytatta, hogy az önök nagypolgári lakásába beállít egy idegen ember, és előveszi az édesanyját, hogy azonnal szavaljon el öt Arany János verset, öt Petőfi verset kívülről, mondja el az Egy magyar nábob című regény tartalmát, de csak úgy minden fölkészülés nélkül. Mondjon el még harminc receptet abból a szakácskönyvből, amelyből főzni szoktak Tehát egy pillanat alatt kell leltárt készíteni az adatközlő tudásának egy szeletéről, ami nem is olyan egyszerű, főleg ha egy írástudatlan moldvai asszonyról van szó, aki azt sem tudja, mi az a néprajz. Vannak emberek akik egyenesen igénylik hogy társalogjunk velük Érzik hogy végre rájuk is szükség van. Az öregek sok esetbm kirekesztetten élnek a családon belül, senki sem figyel rájuk Azt mondják hagyja már nagypapa az örökösen mesélt ósdi, ásatag történeteit. Ekkor végre megjelenik egy ember a városból, aki a nagypapa ásatag történeteire kíváncsi. A néprajzi gyűjtés egyéniségek felfedezésével és meghallgatásával embereket emel ki a teljes elhagyatottságból, így pszichikailag is jelentős szerepe lehet. Azt tapasztalom, hogy a helyzet bonyolultsága ellenére ez általában egyszerű, csak a bizalom megszerzése a fontos. Az is hatásos lehet, ha a falunak van egy elfogadott papja, tanítója, s azzal jelenünk meg az első nap. Ezzel már bizalmat kelthetünk különösen ha a falubeliek szeretik ezeket az embereket. Másik lehetőség a bizalom megszerzésére, amikor kérdéseinkből kiderül, hogy magunk sem most másztunk le a falról. Néphitgyűjtésünk végén mondták egészen archaikus tudású asszonyok: - Maga milyen babonás, hogy tudja ezeket a régieket. WILHELM GÁBOR: A kérdés az, hogy mi a végcélja a terepmunkának? A Csíkszeredái körben Bíró Zoltán erre azt válaszolta, hogy akkor érzik befejezettnek a gyűjtést, akkor ölek el valamit, ha az összegyűjtött 133
