Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Hozzászólások
Fiatal Néprajzkutatók 111. Konferenciája ismeretek alapján újra meg tudnák -ha meglennének azok a körülmények- tenni azokat a viselkedéseket, amit az adatközlők. TAKÁCS ANDRÁS: Bíró Zoltánék kérdésföltevése rossz, ezért a válaszuk son fogadható el. Ki hogy él. az nagyon sok külső körülménytől függ, s ezt képtelenség úgy reprodukálni, hogy a válaszukat elfogadjam. Nem volt idő beszélni a terepmunka etikai kérdéseiről, pedig erről beszélni kellene, mert még nem találtam választ arra, mi a terepmunka végcélja. LUKACS LÁSZLÓ: Az adatgyűjtés semmiképpen sem rablógazdálkodás. Nem arról van szó, hogy elrabolunk bizonyos kincseket, mint a vadméhek odvából a gyűjtögető ember a mézet, és nem hagyunk ott helyette semmit. Hiszen mi otthagyjuk kérdéseinket, beszélgetéseinket, találkozásainkat, másrészt kapcsolat alakul ki a jó adatközlő és a gyűjtő között. Én magam később is szoktam velük tartani a kapcsolatot. Ha megjelenik valami, meg szoktam küldeni az adatközlőknek is a különlenyomatokat, a könyveket. A Káli medencében kifejezetten a nép számára is rendeztünk helyi konferenciákat, és közérthető kis kiadványokat adtunk ki számukra. Ez is egy visszacsatolás, tehát szó sincs rablógazdálkodásról. FEJÉR GABOR: Pálfíy Zoltán beszélt az előfeltevésről. Az előfeltevés lényegét abban látom, amikor kitűzzük az elérni kívánt célt, mert ez már megállapításokat tartalmaz. Ez nagyon fontos. így kerek az előfeltevés. Ezzel az elhatározással válik tudományos-etikai kérdéssé. Természetesen az adatközlőkkel szemben is van etikai felelőssége a kutatónak, de van tudományos etikai felelőssége is. Amikor ezeket az előfeltevéseket megfogalmazod, akkor a megválasztott előfeltevések köre egyúttal azt is meghatározza, hogy mire nem vagy kiváncsi, mi az amit non akarsz elmondani. ROMSICS IMRE: Wilhelm Gábor kérdéséhez kapcsolódik az a gondolat, amit Fejér Gábor mondandója vetett föl bennem. Ennek lényege az volt, hogy az interperszonális kapcsolat kialakulásához a kapcsot nem a másik emberből találjuk meg, hanem magunkban. Itt van a probléma. Mindig a kutató mentális szűrőjén keresztül érkezik el valamely információ a tudathoz. Ez veti föl azt az örökös vitát, hogy az idegen vagy a helyi származású kutató a jobb. Mindkettőnek van hátulütője. A definíciók megfogalmazásánál pedig mindig sarkítani kell, ezért azokkal nem lehet az átmeneteket érzékeltetni. E két probléma ötvöződése veti föl azt az újabb problémát, ami kapcsolódik Fejér Gábor gondolatához. Ugyanis ha én valamit meg akarok találni, akkor azt meg fogom találni - ha van, ha nincs. Ez egy "veszélyes" játszma, ami a kutatónak eg)' etikai problémája a közösséggel szemben, de a tudománnyal szembei is. Fejér Gábor definícióját azért kell finomítani, mert az lehet hogy a kutatóban találhatjuk meg ezt a kapcsot, viszont az adatközlőtől nagyon sok minden függ. A külső hatások végtelenségét szinte képtelenség fölfogni- A társadalom egy nagyon bonyolult, állandóan változó rendszer, amelyben különösen fontos az időfüggvény szerepe. Ebben jelentkezik az etikai probléma, melyre nagyon kell vigyázni. LUKACS LÁSZLÓ: Eddig csak az adatgyűjtésről beszéltünk, de terepmunkánk jelentős részét a tárgygyűjtések képezik. Sajnos ezt lassan múlt időből kell említenünk a múzeumok anyagi helyzete miatt. Etikai szempontból azt is nagyon fontosnak tartom, hogy a múzeumi munkánk kezdetén adatközlőink jó része 260 forintos TSZ nyugdíjakból élt, s amikor mi megvettünk tőlük 400 forintót egy tulipános ládát, az egy olyanfajta szociális támogatás volt a múzeumok részéről, amit a néprajz történetében is számon kell tartanunk. Amikor kiderült, hogy kezünkben egy bizonyos fokú tőke is van, akkor az a faluban rögtön egyfajta bizalmat csalt elő. Az emberek maguk jelentkeztek, hogy még nekik is van valamijük, tehát a kapcsolatteremtésnek a tárgyvásárlás is egyik formája volt. A másik ilyen forrása a bizalom megszerzésének az állandó fotózás. Fényképeket szoktunk kiküldeni adatközlőinknek, akik megmutatják ezeket a szomszédoknak, s elmondják, hogy itt járt ez a kutató. Húsz évvel ezelőtt ennék még nagy szerepe volt, hiszen akkor még nem volt minden családban fényképezőgép. FEJER GABOR: Lukács Lászlóhoz kapcsolódva említenék meg egy Szentendrén fölmerült problémát. Hogyan lehet reprodukálni azt a tárgyi kultúrát, ahonnan a tárgyak származnak, s ahonnan bevisszük azokat a 134
