Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Tomka Péter: Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont (Metro) 552. sír - a „lovashalász", avagy az interpretáció határai
TOMKA PÉTER: M É N F Ö C S A N A K - B E VÁ S Á R L Ó K Ö Z P O N T az időrend pontosítására. Mivel a veretek felszínéből jóformán semmi sem maradt meg, esetleges díszítésük nem tanulmányozható. Néhány formai és technikai részlet (oldalpántos nagyszíjvég, ólomvegyülettel kitöltött és pántokkal felszerelt álszíjvégek, kettős pajzs alakú veret vízszintes középvonalában préselt félgömb-sor, egyszerű bujtató) csak némi óvatos következtetést enged meg. Ahogy az már várható volt: míg a nagyszíjvég oldalpántos megoldását viszonylag későinek szokás tartani, 2 9 addig a hosszú ezüst álszíjvégeket általában az avar kor legkorábbi periódusára datálják. 3 0 Mindkettő (oldalpántos nagyszíjvég és álszíjvég) együtt került elő a börcs-nagydombi 2. sírból, ami a temető-terület használatának korábbi (VI. sz. végi, VII. sz. eleji) szakaszából származik. 3 1 A 19/3 kis pánt meghatározása (rozetta?) bizonytalan. A rozettákat egyetlen nittel szokás ellátni - bár pl. egyes hajdúdorogi rozettákat is U alakú pántokkal erősítettek fel. 3 2 Ahhoz túl kicsi, hogy félhold alakú („lyukvédő-formájú") veretet tételezzünk fel, amit a kettős pajzs alakú veret miatt várnánk. A kettőspajzs alakú veretről, rossz állapota miatt, csak annyi biztos, hogy szokatlanul kis méretű volt a felerősítő pántja, ebből következtethetően maga a veret is. Díszítése már nem vehető ki, ezért - sajnos - közelebbi besorolása sem lehetséges. A középen futó egyetlen, sűrű félgömbsor leginkább a levélmintás és a pancsovai típusú garnitúráknál található meg, de előfordul madárábrázolásos és geometrikus mintákkal is. 3 3 Bármilyen csábító lenne 29 Legutóbb GARAM 1995, 202: die Riemenzungen „mit Seitenband waren bei den ersten Generationen der Frühawarenzeit fast unbekannt; sie treten mit dem Ende des zweiten Drittels des 7. Jh. auf". 30 A ménfőcsanaki 552. sir szíjvégei olyan típusúak lehettek, mint a fentebb már idézett Nyíregyháza-Kertgazdaság 3. sírjában lévők (CSALLÁNY 1958; GARAM 1992, 140., Taf. 26:2-4). Értékelésük: „Die ZusammenstellungdesGürtelsistfürdiefrühestePeriodederAwarenzeit charakteristisch. Die Beschläge und die kleinen Riemenzungen wurden mit langen Bänder auf der Riemen montiert, die in eine gipsartige Masse eingebettet waren" (GARAM 1992, 154). 31 TOMKA 2005, 143-146., 174, az álszíjvégek számos - kiragadott - analógiájával. Megjegyzendő, hogy a börcsi álszíjvégeket ugyanúgy ellátták bordázott szalaggal, mint a ménfőcsanaki lószerszámon lévőt. A találó szakkifejezés egyébként Kovrig Ilonától származik (KOVRIG 1957,120). 32 GARAM 1992, Taf. 38. 2. Garam Éva figyelmeztetett arra, hogy a rozetta - elvileg - az elég messze, a másik oldalon fekvő (a nyílhegyek kötege által igazolt) tegezhez is tartozhatott. Segítségét ezúton is köszönöm. 33 Levélmintával: pl. Mezőkomárom, Orosháza-Tótipuszta (GARAM 2001,133-137., Abb. 98.3, Abb. 99); pancsovai típussal: Kecskemét-Sallai út, Gátér 212/a, Csongrád-Máma, Hódmezővásárhely-Székkutas 51. sír (GARAM 2001,146-148., Abb. 108.1,108.2,108.3,109.5); madárábrázoa viszonylag közeli burgenlandi préselőmintára gondolni, számomra valószínűbb, hogy a ménfőcsanaki veret ahhoz a körhöz tartozott, amihez a KecskemétSallai úti is. 3 4 Akár így, akár úgy, nem tartozott az avarok hagyatékának legkorábbi rétegébe, az egyetlen félgömbsorral kettéosztott pajzsalakú veretek szinte kivétel nélkül a VII. század 2. harmadától - közepétől kezdve jelentek meg. A vascsat és az egyszerű, keskeny lemezből hajtott bujtató végképp nem alkalmas az időrend pontosítására, 3 5 ahogy a nyílhegyek sem. 36 A fokosbalta meg a szigony ugyanazt a kettősséget mutatja, amit már a lószerszámnál és a lábhoz tétel szokásánál illetve a nagyszíjvég és az álszíjvégek esetében érzékelhettünk. A temetőben feltűnően sok fokosbalta került elő. 3 7 Az örök kérdés: fegyver vagy famegmunkáló eszköz? Egy korábbi állásfoglalásommal szemben most azokhoz csatlakozom, akik - ezt a formát - fegyvernek tartják. 3 8 Hacsak - de ez már az interpretáció szélső határát súrolja - fel nem tételezünk a fokosoknak (is) valamilyen társadalmi funkciót szimbolizáló szerepet. 39 Időrendi helyzetükre jellemző, hogy ugyan korábban is előfordulnak, nagyobb számban a VII. század utolsó negyedében jelennek meg a Kárpát-medencében. Szigony a Kisalföldről még soha nem került elő. Amúgy sem gyakori sírmelléklet, az avarok korából eddig összesen három lelőhelyről ismerjük (abból is kettő egymás közvetlen közelében volt). 4 0 A ménfőcsanaki lássál: a fertőzugi (Seewinkel) préselőmintán (GARAM 2001, 148-150., Abb. 11.9); geometrikus mintával: Alattyán 175. sír (GARAM 2001, 150153., Abb. 114.1). Ugyanezekről a típusokról röviden és velősen GARAM 1999/2000, 387-391. 34 H.TÓTH 1980, 147-149., Abb. 21. Az ünnepelt nem csak az ilyen övek szerkezetének, a kettős pajzs alakú veretek helyzetének feltárásával és rekonstrukciójával, párhuzamaik felgyűjtésével járt előttünk. Üdítő kivétel a technikai részletek és a pontos méretek közlését illetően is. 35 KISS 1996, 220, Typ Nr. 89. Peter Stadler listája 53 lelőhelyről 82 tételt tartalmaz (STADLER 2005, RS00030:RS/Blech/Lyraförmig/lschmal/ abgerundet). 36 Ugyanehhez a típushoz tartoztak a közelből a börcsi 1. sír nyílhegyei (TOMKA 2005, 137.,139., Abb. 5:4,10). 37 489.sír (középavar, veretes); 528. sír (keskeny pengéjű, de jóval kisebb, tájolása, helyzete a temető középavar periódusába utalja); 552. sír, 572. sír (Bartaxt felé hajaz, korai jellegű sír, hármas szuperpopzicióban alul volt), 689. sír (mint az 552.-é, Ny-K tájolással, szalagfonatos kerek verettel). 38 Tápon más típusok voltak, köztük igazi fejsze is (TOMKA 1977-78, 70-71., IX. tábla). Meggyőző érveléssel GARAM 1995,345. 39 SIEVERS 1992,455-456. 40 Kölked-Feketekapu A és B temető, illetve Zamárdi. Listájuk: KISS 1996, 260., TypNr. 166. Zamárdiból 4 sírról esik szó (BÁRDOS 2000, 85), egynek leírását (977. sír) egy másiknak (957. sír) fényképét is közölték azóta (BÁRDOS 2000, 107., Kat.Nr. 57 és 58). 259
