Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Balogh Csilla: Avar kori ló, lovas és lószerszámos temetkezések a Duna-Tisza közén
ARCHAEOLOG IA CUMANICA 2 mas préselőtövek a fönlaki és a kunszentmártoni ötvösleletekből ismertek. 4 8 E préselt díszítmények egy része univerzális volt, az emberi (süvegdísz, övveret) és a lófelszerelés különböző tárgyain egyszerre és külön-külön is előfordulhattak. A verettípusok legkorábbi darabjai a kunágotai, szegvár-sápoldali, a hajdúdorogi sírokban fordulnak elő, s minden bizonnyal ezek alapján sorolta a rozettákat és a háromkaréjos vereteket Garam Éva az avar kor legkorábbi, ázsiai eredetű lelethorizontjába. 4 9 Az említett három sír közül a hajdúdorogi 1. sírból származó, 610-613 között vert Heraclius solidus 5 0 alapján ezek a verettípusok inkább az avarok második vagy inkább már a harmadik generációjához köthetők, a VII. század második negyedére tehetők. Az ürbőpusztai temető korai sírcsoportját, köztük a négy lovas temetkezést Bóna István — a keleti típusú tárgyak hiánya, a jó minőségű ezüst és aranyozott veretek és a bizánci áruk alapján — 630-tól, s a temetkezések idejének végső határát a 7. sír bordázott lemezgömbös fülbevalója alapján 670-ig keltezte. 5 1 A gátéri 212. sírban a férfi övét párhuzamos szalagfonatos (Gátér-típusú) veretek és Pancevo-típusú szíjvég díszítette, amely a VII. század középső harmadára keltezhető. 5 2 A lovas sírok egyéb leletei a VII. század első felénél pontosabb keltezésre nem adnak módot. Az eddig ismertté vált lovas sírok alapján a VII. század középső harmadánál pontosabban nem határozható meg az első lovas sírok felbukkanása a Duna-Tisza közén. A Dunántúlon és a Tiszántúlon, ahol a kora avar korban a lóval való temetés általános gyakorlat volt, egyben korábbi is volt. A Duna-Tisza közén, az avar kor második felére tehető lovas sírok száma 39. 5 3 A kora avar korhoz hasonlóan az avar kor második felében sem jellemző a lovas temetkezés gyakorlata. A szokás részben tovább48 FETTICH 1926, V. t. 26-29., 34-37.; CSALLÁNY 1933, II. t. 2„ 4-9., 10., 14. 49 GARAM 1990,257., Abb. 2-3. 50 SOMOGYI 1997,43-44. 51 BÓNA 1957,173. 52 Lsd. 35.). 53 Egyes lószerszámveretek és a lószerszámtípusok hosszú időn át használatban voltak. A Duna-Tisza közén eddig előkerült kevés lovas sír egy részénél nem is lehet egyértelműen eldönteni, hogy kora avar koriak, vagy már a VII. század közepe utánra keltezhetők, ugyanis több sír leletanyaga még korai jellegzetességeket is hordoz, de már leletösszetételük inkább az avar kor második felére jellemző. ra is csak a Csepeli- és a Solti-síkságon elhelyezkedő temetőkben (Apostag-Célkitermelőhely, 5 4 Bugyi-Űrbőpuszta, Csepel-Háros, Dunavecse-Kovacsos dűlő B. terület, 5 5 Szabadszállás-Batthyányi u. 5 6), részben pedig a Duna-Tisza közének a Körös-Tisza-Maros közével szomszédos területén (Szeged-Fehértó B. és Szeged-Makkoserdő) csoportosuló lelőhelyeken fordul elő. Területi elhelyezkedésében egyedül áll a dunacsébi temető a 6 lovassírjával. A többi temetőhöz viszonyítva kiemelkedően magas a lovas sírok száma a dunavecsei temetőben, 94 sírból 11 volt lovas (10%). Viszonylag magas a makkoserdei temetőben (5%) is, azonban mind ezek, mind a csengele-feketehalmi temető lovas sírjai bizonytalan adatokat jelentenek. Az összes lovas sír közül 34-nél tudjuk viszonylag biztonsággal eldönteni, hogy a ló helyzete hogyan viszonyult a lovashoz. 5 7 A sírok többségében a ló a lovas bal oldala mellett feküdt, azonos tájolásban (KISS 1963: III. típus), amint a Duna-Tisza közi kevés számú, kora avar kori lovas temetkezés nagy részében (Gátér, Tiszavárkony-Hugyinpart, Öregcsertő 5 8) is. A csepelhárosi sírokban (2., 28., 47., 52., 96. 5 9) a ló a lovas jobb oldalán, ellentétesen nyugodott (KISS 1963: I. típus). Mindkét változat az egész Kárpát-medence területén általánosan elterjedt volt a késő avar korban. 6 0 Egy esetben, a Dunavecse-Kovacsos dűlő B. terület 75. sírban fordult elő, hogy a lóváz az emberváz bal oldalán, ellentétes tájolásban feküdt (KISS 1963: IV. típus). Kiss Attila gyűjtésében ezt a típust csak az avar szállásterület peremvidékeiről adatolta és felvetette, hogy a formai különbség mögött etnikai különbségek lehetnek. 6 1 Kiss Gábor is a peremterületek jellemző54 Lsd. Kat. 1/1. 55 Lsd. Kat. 1/12.! 56 Lsd. Kat. 1/16.! 57 Itt jegyzem meg, hogy a Csengele-Feketehalom 93-95. sírok (TÖRÖK 1995, 208., 218., Pl. 5-6.) jellegére vonatkozóan nincs információ. A sírokat 1935-1936-ban Kasza Benjámin találta szőlő alá forgatásnál. 58 Az öregcsertői sírokat részben a rítus, részben pedig a leletanyag jellegére vonatkozó kevéske információ alapján a kora avar lelőhelyek közé soroltam (BALOGH 2002, 308-309.). Ugyanakkor az apostagi és dunavecsei temetők és lovas sírok alapján felvetődik, hogy az öregcsertői temető is tartozhat ezekkel egy horizontba. A Kiss György által megmentett leleteknek nyoma veszett és a lelőhelyet és teljes környékét örökre elpusztították az elmúlt évtizedekben. 59 NAGY 1998, Taf. 100., 104., 109 - 110., 118. 60 Kiss, Attila: Pferde und Reiterbestattungen in der Spätawarenzeit (Zur Frage der Typisierung und der geografischen Verbreitung). Előadáskézirat. Wien 1992.; KISS 1996b, 390. 61 KISS 1963,156. 14
