Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Balogh Csilla: Avar kori ló, lovas és lószerszámos temetkezések a Duna-Tisza közén
BALOGH CSILLA: AVAR KORI LÓ, LOVAS ÉS LÓ SZERSZÁM OS TEMETKEZÉSEK A DUNA-TISZA KÖZÉN jének tartotta. 6 2 A makkoserdei temető 14 lovas sírja (12+23., 13+24., 38-39., 60., 83., 95-96., 101., 115., 199., 237., 270., 279., 317.63) két kivétellel fülkesír volt, amelyeknél az áldozati állatok hagyományosan az aknában kaptak helyet. A rendelkezésre álló, igen csak hézagos leírások azt valószínűsítik, hogy a lókoponyák az esetek többségében az ember koponyája mögött feküdtek, tehát a ló egy tengelyben helyezkedett el a lovassal, ellentétes tájolással (KISS 1963: V. típus). E típus elterjedésének súlypontja a fülkesírok elterjedésének törzsterületére esik, a kora avar korban az Alsó-Tiszavidékre, az avar kor második felében a Körös-Maros közére 6 4 bár a kései típusú fülkesírokban jelentősen csökken az áldozati állatok előfordulásának gyakorisága. A makkoserdei fülkesírok formai sajátosságuk alapján (rövid akna és erőteljesen lejtős fülke) a sírforma késői típusához tartoznak, de a bennük előforduló nagyszámú áldozati állat alapján jobban hasonlítanak a kora avar kori fülkesírokra. A Solti-síkság keleti szélén elhelyezkedő, Szabadszállás-Batthyányi utcai temetőben a sírok két, eltérő jellemzőkkel bíró csoportot alkotnak. Néhány sírt a NyÉNy-KDK tájolás, a sírépítményekre utaló cölöpök, az ételmelléklet szerepű állatcsontok teljes hiánya jellemzett, viszont ezekben a temetkezésekben négyszögletes szájú edények és kavicsos soványítású, lassúkorongon formált fazekak fordultak elő. Szinte mindegyik sír rabolt volt, de a belőlük előkerült kevés leletanyag (pl. arany obulus, arany bogyócsüngős fülbevaló, fekete pasztabetétes, aranyozott bronz lemezből préselt, négyzet alakú, szalagfonatos övveret) a temetkezések egykori gazdagságára utal, és a sírcsoportot a VII. század harmadik harmadára keltezi. E sírcsoport az Apostag-Dunavecse-Űrbőpuszta temetők köréhez hasonló. A sírok többsége egy másik csoportot (egy másik temetőt) alkot. Közéjük tartozott a temető két lovas sírja (19., 50. 6 5) is. Ezekre az ÉNy-DK tájolás, ráterített juhbőrös temetkezéseket tartalmazó akna- és padmalyos sírok jellemzőek. Az áldozati állatok mel62 KISS 1996a, 169-170. Két, ebbe a típusba tartozó öcsödi sír kapcsán Madaras László is tárgyalta a lovas temetkezések típusait. Véleménye szerint ez a típus vált meghatározóvá az avar kor második felében (MADARAS 2001, 28). Megállapítása Kiss Gábor alapos gyűjtését figyelembe véve nem tartható (vö. KISS 1992)! 63 SALAMON-CS. SEBESTYÉN 1995, Pl. 1-3., 5-7., 13., 16., 19., 25-28. 64 BENDE 2000, 251. 65 Lsd. 56. j. 1. ábra. Szabadszállás-Batthyányi u. 50. sír. lett ételmellékletként a szárnyas csontok és az ún. juh hosszú fartő a jellemző. A részleges juh, valamint a juh keresztcsont és farok csigolyák együttes előfordulása, valamint a nagyobb számban feltűnő padmalyos sírok a Tiszántúl kora avar kori hagyományaival mutatnak hasonlóságot. A csoport női sírjaiban gyöngycsüngős fülbevalók (aranyból is), korai dinnyemag alakú gyöngyök vannak, a férfisírokban pedig lemezből kinyírt, áttört díszes és karikacsüngős övveretek és öntött, griffes veretek is feltűnnek. Ezek alapján ezt a csoportot a 8. századra keltezhetjük. A dunacsébi temető lovas temetkezéseiről 6 6 nagyon kevés információ áll rendelkezésre. A rajzokon és fotón közölt lovas sírok közül a 247. sír az általánosan elter66 Lsd. 12. j. 15
