Mayer László - Tilcsik György (szerk.): Szorosadtól Rijekáig. Tanulmányok Bősze Sándor emlékére - Magyar Levéltárosok Egyesülete Kiadványai 14. (Budapest, 2015)
Cserna Anna: A tudós mecénás, Apponyi Sándor gróf (1844-1925) végrendelete
I A TUDÓS MECÉNÁS, APPONYI SÁNDOR GRÓF (1844-1925) VÉGRENDELETE ■ Cserna Anna A pponyi Sándor grófot könyvgyűjtőként, a tudományok pártolójaként, az utolsó mecénásként tarja számon az utókor. Élettörténete a bécsi udvarhoz tartozó arisztokrata családok ifjai számára kijelölt forgatókönyv szerint indult. 1844. január 19-én Párizsban született, ahol nagyapja nagykövetként, apja, Apponyi Rudolf diplomataként szolgált. Münchenben jogot tanult, majd közvetlen felmenői útját követve, legfőképpen apja akaratának megfelelően, a diplomáciában kezdődött pályafutása. 1863 és 1866 között Londonban és Párizsban követségi attasé, majd 1871 és 1874 között Párizsban követségi titkár volt, és e tisztségben fejezte be diplomáciai pályafutását.1 Bár világfinak született, mégis inkább szobatudóssá lett. E lépésre 32 éves korában, apja halála szánta rá magát, és 1876-ban családja Tolna vármegyében lévő birtokára, a Völgységi dombok között meghúzódó kicsiny, csendes faluba, Lengyelre költözött. Főúri életvitelt sugalló kastélyában, könyvtárszobája miliőjében szép, ritka könyvei között teremtette meg az alapos kutatómunkához szükséges feltételeket. Híres, hozzáértő könyvgyűjtőként ismerték kortársai, ám méltán kiérdemelte történeti munkáival, könyvtárának bibliográfiai feldolgozásával a tudós titulust is. Bár jó diplomatának, művelt társasági embernek tartották, de valójában a lelki alkatához inkább a szemlélődés, a búvárkodás illett, amely kitartással, szorgalommal, elmélyült kutatói érdeklődéssel párosult.1 2 Apponyi Sándor a könyvgyűjtő szenvedélyt, a mecénási mivoltot örökül kapta Nyitra és Pozsony vármegyékben élt elődeitől azzal az életfelfogással együtt, hogy az előkelő társadalmi helyzet, a vagyon nem öncélú, hanem, az kötelességekkel jár, különösen a kulturális értékek megőrzése tekintetében.3 A családja életszemlélete és az egyéni habitusa terelte őt a ritkaságok gyűjtése felé. Kamaszkorában kezdte bújni a párizsi antikváriumokat, és ekkor vásárolta első szerzeményét, egy 1489-ben készült magyar vonatkozású művet. A latin nyelvű kiadványokkal kapcsolatos ismereteinek megszerzésében két személynek volt kiemelkedő szerepe: a 1 Apponyi Sándor 1844- január 19-én Párizsban született és 1925. április 18-án Lengyelen halt meg. Szülei: Apponyi Rudolf (1812-1876) és Benkendorff Anna. Tolna Megyei Levéltár családi iratainak Repertóriumai. 4. köt. Apponyi család. Szerk. Cserna Anna. Szekszárd, 2002. (továbbiakban: Cserna, 2002.) 3-8. p; Apponyi Sándor gróf, 1844-1925. = Tolnamegyei Újság (továbbiakban: TmÚ), 1925. ápr. 25. 1-3. p. A nekrológ névtelen írója részletesen beszámolt az április 20-i temetésről. Apponyi Sándor örök nyughelye a lengyeli családi sírbolt.; Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára (továbbiakban: TML) Kisvejke község 1925. évi halotti anykönyvének 19. bejegyzése. 2 Apponyi Albert: Gróf Apponyi Sándor emlékezete. In: Gróf Apponyi Sándor emlékezete. Bp., 1926. (továbbiakban: ASE, 1926.) 5-10. p. Apponyi történeti munkái: Apponyi Sándor: Isotae Nogarolae Veronensis. Opera quae supersunt omnia. Accedunt Angéláé et Zeneverae Nogarolae epiatolae et carmina. Wien, 1886. 472 p.; A Pécz nemzetiség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei. 1. köt., 1241-1526. Szerk. Kämmerer Ernő. Bp., 1906. XXXVIII, 528 p. 3 Cserna, 2002. 3-8. p.; Dézsí Lajos: Gróf Apponyi Sándor pályája. In: ASE, 1926. (továbbiakban: Dézsi, 1926.) 11-32. p. ■ 243 ■
