Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Műhelymunkák - Honvári János: Győri sztahanovisták. Horváth Ede útja a hatalomhoz
Győri sztahanivisták – Horváth Ede útja a hatalomhoz 65 ért el – Horváth Ede nyerte, mert neki nagyobb lett a heti átlagteljesítménye. Horváth Ede nagy vetélytársa, az ugyancsak több ezer százalékos teljesítményt produkáló Muszka Imre, a csepeli WM esztergályosa ekkor már nem versenyzett, december elejé- től annak a delegációnak a tagjaként tartózkodott Moszkvában, amely különvonaton a magyar nép ajándékát szállította a szovjet fővárosba Sztálin születésnapjára. 21 Szögezzük le: a sztahanovisták jó szakemberek voltak, akik a munka mechanikus elvégzésén túl az eszüket is használták, törték a fejüket, hogyan lehet a munkát megkönnyíteni, racionalizálni. Horváth Ede 19 évesen már a háború alatt is jó szakmunkásnak számított, aki a nála évtizedekkel idősebb váltótársával is felvette a munkában a kesztyűt. 22 Jakab Sándor évekig csak dugattyút esztergált, és egy idő után olyan rutinra tett szert, hogy fogadásból vakon is elvégezte ezt a munkát. 23 Azzal természetesen tisztában voltak, hogy egyetlen nap alatt több mint egyhavi munkát csak a vállalati párt- és gazdasági vezetés által teremtett művi körülmények kö- zött lehet elvégezni, de fizikailag azt is csak néhány napig lehet bírni. A sztahanovistáknak a verseny idejére a legjobb, legerősebb gépeket 24 és a legegyszerűbben megmunkálható szériamunkát adták, amellyel nagy teljesítményt lehetett elérni. Munka közben soha sem kellett programot változtatniuk és a gépet időt rabló módon átállítaniuk. A munkadarabok gépre való feltételében és a kész alkatrészek levételében ún. átképzősök segítettek nekik 25 Náluk a verseny alatt elvétve fordult elő áramkimaradás, anyag- vagy szerszámhiány, a kés mindig meg volt élezve. 26 A verseny megkezdése előtt engedték, sőt kifejezetten ösztönözték őket a kísérletezésekre, próbálkozásokra, amelynek során nagy mennyiségű selejtet gyártottak és sok anyagot elpocsékoltak. Ha összevontak munkaműveleteket és egyszerre több késsel esztergáltak, akkor ennek a normáját úgy számították, mintha külön-külön, több menetben végezték volna ezeket a munkafázisokat. 27 A segítőknek köszönhetően a verseny hajrájában 2-3 géppel dol- 21 Szabad Nép, 1949. december 22. 22 A nagy műszak, 1950. 4–5. 23 Interjú Jakab Sándorral, az interjú a szerző tulajdonában. 24 Horváth Ede pl. egy olyan olasz gépen dolgozott, amelynek a motorját a verseny idejére erősebbre cserélték. Kék Zoltán és Jakab Sándor váltótársként egy Ward típusú, erős angol revolveresztergán dolgozott, amelynek a befogó tokmányát elektromotor mozgatta. 25 Horváth Ede „az egyik átképzőst odaállította az amerikánerhez (a munkadarab befogására szolgáló tokmány az esztergapadon – H. J.), a másikat a csúcshoz. Az egyik az egyik felén, a másik a másik felén fogta az autó féltengelyt, az egyik befogta a munkadarabot a tokmányba, a másik meg odatekerte a csúcsot a féltengely másik végéhez, amibe a megmunkálás előtt befúrtak egy lukat, ebbe ment bele az eszterga csúcsa. Ede nem csinált mást, mint elindította a gépet és beállította a kést. Amikor megmunkálta a darabot, az egyik átképzős az egyik végén, a másik a másik végén kinyitotta a tokmányt, eltekerte a csúcsot és levették a kész munkadarabot, és már tették is fel a következőt.” (Interjú Jakab Sándorral, az interjú a szerző tulajdonában.) 26 Az Autógépműhelyben a versenyen kívül maradók rendszeresen órákig álltak anyag-, áram- vagy hűtőfolyadék hiánya miatt. Előfordult, hogy egyetlen napon hétszer kellett más alkatrész gyártására átállítaniuk a gépet. (Győr-Sopron Megyei Hírlap, 1951. június 7.) 27 „Mi a váltótársammal, Kék Zoltánnal kerékagyat esztergáltunk. Öt késig mentünk el, mert öt méret volt. Így egyszerre öt műveletet csinált a gép. A normát olyan munkamenetre állapították meg, ahol egy késsel dolgoztak és minden munkaművelet után kést cseréltek. A normát ennél az új esztergánál nem vették le, hanem maradt a régi norma. (Interjú Jakab Sándorral.)
