Levéltári Szemle, 67. (2017)
Levéltári Szemle, 67. (2017) 3. szám - Műhelymunkák - Honvári János: Győri sztahanovisták. Horváth Ede útja a hatalomhoz
Honvári János 66 goztak egyszerre. 28 Általában nem dolgoztak végig a nyolc órát, hanem a hosszas elő- készületeket figyelmen kívül hagyva csak azt a teljesítményt számolták át egész napi műszakra, amikor minden tökéletesen klappolt. 29 A megmunkálási időn a munkadarabok előkészítése során sokat lehetett spórolni. Ha a kovácsok a tengelyen kevesebb anyagot hagytak, akkor a fölösleget egy menetben is el lehetett távolítani, egyébként ehhez több időre volt szükség. 30 Lelkiismeretüket talán azzal nyugtatták, hogy mesterséges körülmények között sem lett volna képes akárki kiugró teljesítményekre, mert nem sokan rendelkeztek az ehhez szükséges szaktudással, összpontosítással, kitartással, munkaintenzitással és monotónia tűréssel. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért vállalták a szemfényvesztést? Hiszen tisztá- ban voltak vele, hogy a népszerűségnek, az anyagi és erkölcsi előnyöknek ára van: a nyilvánosság előtt kell kiállniuk az ellenszenves intézkedések (terv- és békekölcsönjegyzési kampány, normaszigorítás, munkafegyelem megszilárdítása) mellett, amelyekkel időnként talán saját maguk sem értettek teljesen egyet. 31 Munkatársaik közül sokan bennük a rendszer kiszolgálóit és kegyeltjeit látták, és őket is felelőssé tették a normák rendszeres szigorításáért, az életszínvonal drasztikus visszaeséséért. A győri vagongyár sztahanovistái kivétel nélkül nehéz körülmények között nevelkedtek. A versenybe való bekapcsolódás számukra a társadalmi és anyagi felemelkedés lehetőségét kínálta. Kék Zoltán egy 15 gyerekes család legfiatalabb tagjaként látta meg a napvilágot. Horváth Edéék heten voltak testvérek, akik korán elveszítették az édesanyjukat, apjuk nagy nehézségek közepett egyedül nevelte fel a családot. Jakab Sándor szülei olyan szegények voltak, hogy fiúk tanonciskolai taníttatását sem tudták finanszí- rozni. 32 De nem volt könnyű sorsa a győri sztahanovisták fiatalabb nemzedékéhez tartozó, 1953-ban Kossuth-díjjal kitüntetett Porubszky Lajosnak sem. 33 A huszonéves fiataloknak természetesen imponált, hogy az ismeretlenség homá- lyából néhány hét alatt az országos érdeklődés középpontjába kerültek, valóságos sztá- rokat faragtak belőlük. A verseny során, majd azt követően még néhány hónapig újságcikkek tucatjai zengték a munka frontján véghez vitt „hőstetteiket”. 34 A győri szta- 28 Horváth Ede 1949 december közepén két géppel, Baranyai András egyenesen hárommal dolgozott egyszerre. (Szabad Nép, 1949. december 13., 14.) 29 Kék Zoltán pl. „többnapi előkészület és kísérletek után” 9 órától negyed egyig 37 db-hátsó kerékagyat készre esztergált és 25 darab nagyolását is elvégezte. Ezt a teljesítményt úgy számították át 8 órai munkára, mintha Kék az egész műszakban ilyen tempóban dolgozott volna, így jött ki 750%. Hasonlóképpen hat órai teljesítményt számítottak át Horváth Edénél is nyolc órai műszakra. (Szabad Nép, 1949. november 23.) 30 Interjú Jakab Sándorral, az interjú a szerző tulajdonában. 31 Olyannyira nem, hogy egyesek közülük meghasonlottak, és nem vállalták a rendszer további propagálását. Őket gyorsan ejtették, és ettől kezdve látványosan mellőzték. 32 Jakab Sándor ezért vagongyári átképzősként tanulta ki az esztergályos szakmát. 33 Szüleit a II. világháború alatti bombatámadásban elveszítette, rokonok nevelték fel. (Szabad Nép, 1953. május 19.) 34 A sztahanovisták – így Horváth Ede – nevének az említési gyakorisága is világosan mutatja ennek a minden elemében felülről generált „mozgalomnak” a kampányjellegét. Az MDP központi napilapjában 1949-ben összesen 40 cikk foglalkozik Horváth Edével, ebből 39 november 5-e és december 31-e közötti időszakra esik. Bikov 1949. november 4-én látogatta meg a Győri Vagongyárat és Horváth Ede gépén mutatta be a gyorsvágást. Ettől kezdve alig van olyan nap, hogy ne jelenjen meg valamilyen hír a szovjet
