Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - NAGY SZABOLCS: Árulás vagy ellehetetlenülés - A Székely Hadosztály és a forradalmi erők viszonya a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött Kratochvil — hagyaték tükrében
Nagy Szabolcs Nemcsak a kommunistákat ütik főbe, ahol érik, de nyílt utcán elhurcolják, megyerik a szociáldemokrata munkásokat is. Nyíltan hirdetik, hogy ők csupán a székely nemzeti tanács rendelkezésére állanak, x bármely pillanatban késiek Budapest ellen vonulni s visszaállítani a királyságot. Fő fészkük Szamár, ahol mintegy 2500főnyi 36-ik székely hadosztályt van elhelyezve Nagy Pál ezredesnek 3 4 a 22-es székely honvédek hajdani hóhérjának parancsnoksága alatt. A derék népkormánynak nem volt elég hogy a székelyeket rendelje ennek az ellenforradalmi banditának parancsnoksága alá, hanem beosztotta hoznfi a szatmári 12. honvéd gyalogezredet is. A románok ellen ezeket küldi azután Nagy Pál, hadd pusztuljanak az ipari munkások is, azpk nem ellenforradalmárok. Ellátta őket a népkormány fegyverekkel és lőszerekkel is. Míg Budapesten nem juthat fegyveréhez a katona, addig a derék székely ellenforradalmároknak minden fegyvert és lőszert rendelkezésére bocsátott a kormány. Szatmárnémetiben 8 hónapra elégséges muníció van s ennek ellenére minden nap küldözgetik az igényléseiket fegyverekért és munírióért a hadügyminisztériumba. A székely mozgalmak vezéreinél, magánlakásaikon egészfegyverraktárak vannak. Emellett a hős székelyek a legnagyobb szájhősök, s hősiességüket csupán a békés civilekkel éreztetik, akiket a régi osztrák-magyar militarizmusra emlékeztető módon terrorizálnak. A demarkációs vonalon nem teljesítik a szolgálatot, és Salgótarján vidékéről is el akarják küldeni, mint használhatatlanokat. A bányamunkásokat azonban halálba tudták küldeni. Budapesten is seregestül lehet látni a fehérszalagos székelyeket, akik itt védik a fővárosban a demarkáriós vonalat. A vidéki ellenforradalomnak azonban a székelyek a szemefényei. Kiskunfélegyházán nyíltan hirdetik az ellenf orradalmárok, főként a tisztek, majd másképp lesz, h a a székelyek jönnek oda helyőrségül. Püspökladányban egy csapatfegyveres székely katona a közelmúlt napokban újabban hirdette, hogy Budapestre jön szétverni a katonatanácsot, legyilkolni a kommunistákat, szpááldemokratákat és a zsidókat. [...] Proletárok, ne engedjétek a fegyvert az ellenforradalmárok kezére juttatni! Ne elégedjetek meg a szentelt víz kalmazásával, s fegyvereznétek le az ellenforradalmárokat/' 5 5 Az ilyetén, illetve ehhez hasonló megnyilvánulások után természetesen nem is kellett csalatkozniuk a székelyeknek az új hatalomban. A Vörös Újság állításaival ellentétben, elégséges utánpótlás továbbra sem érkezett, ellenben mindinkább erősödött a katonák körében végzett, a fegyelmet bomlasztó propagandatevékenység. Új elemként megjelent az „internacionalizmus" hivatalossá vált eszméje is, amely cseppet sem erősítette a nemzetek közötti háborúskodás valóságát megtapasztaló székelyek lojalitását: „Minden 2-3 nap ki lettünk rendelve a csúcsai vasúti állomáshoz — hová Debrecenből és Nagyváradról kijöttek a politikai megbízottak, és nagy beszédeket tartottak az egybegyűjtött katonáknak. Ezen beszédekben főleg azt hangoztatták, hogy ki kell tartanunk ezen vonalon, mert Csúcsa most Erdély kapuja, és meg kell védjük a vérnélküliforradalom vívmányait és a proletárizmust. Minden ilyen beszéd azgal végződött, hogy küldenek ki a frontra ruhát és felszerelést és mindent, amire nekünk szükségünk van, — de tényleg nem küldöttek, csak egyszer pár vastag zsákvászon fehérneműt, mit a katonák fűzfagatyának neveztek, de felvenni nem lehetett olyan durva volt. [...] A mind gyakrabban megjelenőpolitikai megbízottak már gyakran és nyomatékosan kezdték hangoztatni, bogy tulajdonképpen, nem is a határt védjük mi, hanem az „Intemacionálét" szolgáljuk. Egy ilyen beszéd alkalmával a székely portyázó különítmény emberei — parancsnok Deák főhadnagy — majdnem megvertek egy vörös hajú és egy másik folyós szemű fiút. [...] Egy 5 tagú bizottság érkezett ki Csúcsára Budapestről. Egy leányiskolái igazgató volt a vezetőjük, 2 katona is volt köztük. Az egyik nyíltan hirdette, hogy ő a háborúban katonaszökevény volt, mert ő született kommunista, és ő jókorfelismerte, hogy a háború csak a burzsoákat szolgálta és ő a nagy tőkének esküdt ellensége. [...] A bizottság tulajdonképpen azért jött ki, hogy a parancsnoki viszonyokat tanulmányozna, és ha szükséges, akkor választás útján parancsnokot válasszon, és a választást ellenőrizne- [• • •]" 3 3 Valójában, mint láttuk, 38. hadosztály. 3 4 A Vitézek Albuma szerint (302.) a 23. honvéd ezredben szolgált. A hadosztály parancsnoklásának problemadkájához lásd: NAGY, 2009c. 71-86. 3 5 Vörös Újság, 1919. február 8. 38
