Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - NAGY SZABOLCS: Árulás vagy ellehetetlenülés - A Székely Hadosztály és a forradalmi erők viszonya a Veszprém Megyei Levéltárban őrzött Kratochvil — hagyaték tükrében
Árulás vagy ellehetetlenülés Különösen visszatetsző volt a tisztek és a velük szemben lojális legénység szemében az, hogy bár a Károlyi—korszakban is akadtak olyan személyek, akik a normál katonai érintkezésre, az alá-fölérendeltségi viszonyokra fittyet hányva kívántak befolyást gyakorolni egyes katonai szervekre (gondoljunk csak a feljebb említett Klein Maxira), ezek száma megsokszorozódott: Ezen éjjelen (március 27-ről 28-ára) körülbelül 1 órával éjfél után [••.] a telefonisták subájában, és a szomszédos szobákban lármát és fegyverzörgést hallottam. A sötétben lépteket hallok és kevés idő múlva egy duri'a hang ordít: »Hol van a parancsnok elvtárs ?« Gyufát gyújtok és látom, hogy vagy 10 jól felfegyverzett angol sapkás ésjólfel piros pántlikázott alak nyomul be a szobámban. Én mivel mindigfelöltözye feküdtem, felugrók és rájuk kiálltok, hogy kicsodák maguk és mit akarnak? Erre az egyik villanyos lámpát rám fordítva ezt mondta: »Maga a parancsnok elvtárs?« Igenlő válaszom utána ordítja: Micsoda disznóság hogy minket nem vár senki, holott nekünk a dandárnál azt ígérték, hogy szállással és meleg étellel várnak. Ez már mégis gazemberség — stb. En ilyen hangokhoz ne m voltam hozzá szpkva és az én embereim sem, és valamelyik a másik szobában megszólalt ilyenképpen: »Ez is valami bolond kommunista, hogy így jár a szája.« Nevetséges volt látni, amit az a nagyszájú vörös katona erre a megjegyzésre csinált. Mintegy őrült megfordult és puskáját forgatva kirohant a másik szobába és ordított, hogy ki merte ezeket a szavakat mondani, azjelentkezzen azonnal, mert ö hozott az ilyen embereknek egy golyót, és mindjárt megfogja mutatni, hogy szoktak az ilyennel elbánni. Persze, hogy kint a másik szobában nem jelentkezett senki, mire ismét hozzám jött, és nekem kezdte magyarázni micsoda disznóság történik itt. [...] Ezek az első vörös csapatok voltak, akik a frontra jöttek. Vasmunkások és Debrecenből a vagongyárból valók voltak. \ ragy 400 ember indult Debrecenből, de mire Csúcsára érkeztek csak 71 ember volt. Szakadó esőben Hermann őrnagy, a segédtiszt lekísérte őket a faluba, de mivel a kiutalt körlet nekik nem tetszett, hát visszamentek a vasúti állomásra, és ott ittak reggelig. ' 6 6 Az első atrocitások Mint a fenti idézetből is látszik, a frissen felállított vörös csapatok megjelenése a keleti fronton kiélezte a konfliktusokat: az addigra a lehetőségekhez mérten fegyelmezetté vált székely csapatok legénysége megbotránkozva szemlélte a vörös csapatok morálját, ideológiáját, de ugyanúgy, a vörösökben is ellenséges érzelmeket keltett amazok „régi rend" szerinti viselkedése, elvei. A Tanácsköztársaság hadvezetősége úgy gondolta, a székelyeket mihamarabb át kell nevelni, különben súlyos problémák keletkeznek a frontszakaszon. Várakozásaikban nem is kellett csalatkozniuk, csakhamar bekövetkeztek az első komolyabb atrocitások is: „Minden eszk özt felhasználtak arra, hogy a székely legénységből tényleg vörösöket csináljanak. Elárasztottak agitátorokkal. Ilyen körülmények között még az erősen nacionális érzelmű székely legénységet is nehéz va kommün fertőjétől megóvni, és ebbeli törekvésünk sajnos nem a legnagyobb mértékben sikerült. A legénység hangulata időnként teljesen a tisztikar ellen fordult, ilyenkor tudtuk, hogy kutya van a kerten. Megtaláltuk a védekezés módszerét. Kolozsváry őrnagy zászlóaljparancsnok ilyenkor összegyűjtötte a zászlóalj legénységét, beszélt velük, meggyőzte őket. Eredménye az lett, hogy Kun Béláék kiküldöttjét — ki söntén köztük szolgált — ott helyben meg akarták ölni. Mi védtük meg a nyomorultakat ilyenkor a legénység haragja ellen. De nem véglegesen, mert a legénység dühe megtalálta mindig a módot arra, hogy a bűnös ne érje meg élve a reggelt, úgy tudom a Szamos vize volt a hullák szállítója. Székely körvasúinak nevezték a bakák a Szamost, .r ilyenkor, feldühödt állapotukban az} harsogták mind a bűnös felé: »székely körvasúira vele«? 1 Természetesen, ahol az erőviszonyok nekik kedveztek, mint például a hátország városaiban, a forradalmi erők tagjai vegzálták a székelyeket, különös tekintettel a tisztekre. Erre kitűnő ürügyet szolgáltattak számukra például a rangjelzéseket, illetve az alá-fölérendeltségi viszonyokat rögzítő kommunikációs formulákat eltörlő rendelkezések: 3 6 Visszaemlékezések: Hermann Károly őrnagy. 3 7 Visszaemlékezések: Cseke. 39
