Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - HARASZTI VIKTOR: A csődtörvény 20 éve - levéltári szemszögből
A csődtörvény hú s^ éve — levéltári szemszögből gyarapodásnak 10%-át (1973,03 ifm-t) vette át, a többi a 24 önkormányzati levéltár között oszlott meg. 1 1 A Cstv. módosítása nyomán a levéltárakra nehezedő nyomás enyhült. A 90-es évek közepén a piacgazdaság kínált megoldást az irattározás problémájára. Jelentős számban jöttek létre irattárolással foglalkozó magánvállalkozások. Ezekben az években még a működő vállalati, közintézményi irattárak bérirattárolásban történő megvalósítása, azaz az outsourcing irattározás nem terjedt el, az irattárolók a felszámolt/végelszámolt állami vállalatok iratainak több tízezer iratfolyóméternyi iratanyag őrzését vagy inkább tárolását biztosították. Az állami vállalatok felszámolása/végelszámolása során jelentős mennyiségű és értékes vagyonelem (gépek, de főképp ingatlanok) álltak rendelkezésre, melyek értékesítése után az irattározás költségeinek kifizetése sem jelentett gondot. A felszámoló és az iratőrző vállalkozási vagy megbízási szerződésben rögzítették az elvégzendő feladatokat. Kezdetektől fogva gondot jelentett, hogy a levéltárak nem ismerték a szerződések tartalmát és üzleti titokra hivatkozva általában nem is ismerhették meg azokat. A később megismert szerződések általában levéltári szempontokat alig tartalmaztak, a felszámolók a szerződés megkötésével a feladatot maguk számára elvégzettnek nyilvánították. A gombamód szaporodó iratrendező-irattározó vállalkozások létét alapvetően a források bősége indokolta, de elősegítette az is, hogy — más szakmákkal ellentétben — az irattározással foglalkozni kívánó magánszemély bt-t, Kft-t szaktudás híján is alapíthatott. Elegendő volt csak a TEAOR szerinti „9251 könyvtári, levéltári tevékenység" 1 2 később már egyedül „9233 levéltári tevékenység" rögzítése a vállalkozás tevékenységi körében, és már mehetett is a „biznisz." Az iratőrzők egy része bérelt ingatlanban végezte az irattárolási tevékenységet, ami a bevételek folyamatos magasan tartása mellet volt csak hosszú távon lehetséges. Ezeknél a vállalkozásoknál jelentkeztek először a '90-es évek végére szinte törvényszerűen megérkező forráshiányból eredő gondok. A nagy állami vállalatok felszámolása addigra lezárult, a kisebb cégek esetében a források már nem biztosították kellő mértékben a működési költségeket (bérlet, adatszolgáltatás kötelezettsége stb.). Mindazoknak, akik csak a felszámolásokból származó iratőrzésre alapították cégüket, szűkülő forrásokkal kellett szembe nézniük. Korunk hőse - az irattáros vállalkozó Az Archívum Iratrendező és Megőrző Kft története a legkirívóbb eset, érdemes részletesebben bemutatni. A céget 1992. április 13-án alapította Váczi Vilmos és Emese Lovitt-Danks. Rövid idő alatt az egyik legjelentősebb iratőrző vállalkozássá nőtte ki magát a Kft, nagyvállalatok iratanyagának megszűnés utáni őrzésére specializálódott. Outsorcing tevékenységet nem folytattak, csak a Cstv. alapján felszámolt/végelszámolt vállalatok iratainak őrzésére szakosodtak. Olyan fénykorukban több ezer főt foglalkoztató nagyvállalatok iratanyagának további őrzését vállalták, mint a Magyar Selyemipari Vállalat, Pamutfonóipari Vállalat, Skálacsoport, BEAG Elektroakusztikai Gyár, Hajtóművek és Festőberendezések Gyára, Csepel és Ganz utódvállalatok, Hírlapkiadó Vállalat, Magyar Posztógyár stb. Az Archívum Kft legjelentősebb megrendelői a Szanáló Szervezet, később Reorg Rt, az Állami Fejlesztési Intézet voltak, utóbbi felszámolással is foglalkozó két szerv tulajdonosi jogait a Magyar Állam gyakorolta. 1 1 További értékes adatokat tartalmaz a tárgyban a 90-es évekről: TAKÁCS, 1998/ a; TAKÁCS, 1998/b. 1 2 A Complex CD Céghírek adatbázisa az 1990-es évek végére 1928 olyan céget mutatott ki, mely a „levéltári tevékenységet" alaptevékenységei közé sorolta. 21
